Rossetti, Ana: I Say a Little Prayer (I Say a Little Prayer in Hungarian)
|
|
I Say a Little Prayer (Spanish)¿Para quién esa música? ¿Para quién esas flores? ¿Para quién los brillantes pistilos de las llamas desatan su arboleda temblorosa? ¿Para quién el mantel que adamascan las velas sembrándolo de islas oscilantes? ¿Para quién las botellas se han ceñido el celofán del hielo? ¿Para quién la otra copa? Dime, por favor, ¿a quién esperas? Como un cuchillo hiende la pálida porción de dura mantequilla, los últimos minutos adentran su saeta. Seguros e inminentes van abriendo mi blusa a un miedo ingobernable. He cruzado los dedos y he cerrado los ojos suplicando que el tiempo se detenga. No puedo soportar la dicha que te aguarda. No puedo soportar los celos que me temo.
|
I Say a Little Prayer (Hungarian)Kinek ez a muzsika? Kinek a virágok? Kinek bocsátják útjukra rezgő nyárfasorukat a lángok csillogó bibéi? Kinek az abrosz, melyet gyertyák damaszkolnak csillámló szigetekkel pettyezvén tele? Kinek a palackokra simuló jég celofánja? Kinek a másik pohár? Mondd, kérlek, kire vársz még? Ahogy a kés hasítja a kemény vaj sápadt szeletkéjét, az utolsó percek nyilai úgy törnek előre. Magabiztosan, fenyegetőn gombolják lassan blúzomat a kormányozhatatlan félelem előtt. Szorítok, szememet behunyom és fohászkodom, hogy álljon meg az idő. Nem bírom el a boldogságot, ami most rád vár. Nem bírom el az irigykedést, amitől most féltem magam.
|
