La Boétie, Étienne de: Nem vagyok gyerek (Ce n'est pas moy que l'on abuse ainsi in Hungarian)

Ce n'est pas moy que l'on abuse ainsi :

Qu'à quelque enfant, ces ruzes on emploie,

Qui n'a nul goust, qui n'entend rien qu'il oye :

Je sçay aymer, je sçay hayr aussi.

Contente toy de m'avoir jusqu'ici

Fermé les yeux ; il est temps que j'y voie,

Et que meshui las et honteux je soye

D'avoir mal mis mon temps et mon souci.

Oserois tu, m'ayant ainsi traicté,

Parler à moy jamais de fermeté ?

Tu prendz plaisir à ma douleur extreme ;

Tu me deffends de sentir mon tourment,

Et si veux bien que je meure en t'aimant :

Si je ne sens, comment veus tu que j'aime ?

Nem vagyok gyermek: azt becsaphatod,

annak való együgyű cselszövésed,

mert ízlése nincs, hall, de mit sem ért meg;

szeretni is, gyűlölni is tudok.

Érd be vele, hogy idáig csukott

szemmel jártam, ideje már tömérdek

időm s gondom szégyellnem, mit teérted

vak szerelmem hiún eltékozolt.

Ki megcsaltál, álnok vagy, hűtelen,

mersz-é beszélni hűségről nekem?

Emésztő gyötrelmem gyönyör tenéked.

Azt kívánnád, ne érezzem a kínt,

de híven szeresselek holtomig.

Miképp szeresselek, ha már nem érzek?