This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Husić , Sead: Talán (Možda in Hungarian)

Portre of  Husić , Sead
Portre of Fehér Illés

Back to the translator

Možda (Croatian)

V. P. Disu

S očima u zlu, gledavši tuđe nebo
i tuđeg vremena sjaj, tražeći smisao pod
tuđom idejom – ovamo po tuđim frontovima
nekoliko nas
pričali su
u tom memlu i bijedi
ratne priče,
iste one kojima su strah i nelagodu
otklanjali Aleksandrovi vojnici pred pohod na Perziju.
(S onu stranu naše stvarnosti, u opsadnom gradu,
o nama su barbari na barbarski način mislili).

Želeći da se povijest okonča
ponekad kopljem,
ponekad strojevim korakom,
zagazivši u rat izlazili smo iz njega
drukčiji no što smo ulazili…
Nekome je nedostajalo tijela!
(Rukama i nogama i vriskom ostajali smo zauvijek
na frontovima razbacani, nevini i bezbrižni kao san!
Kao stvarnost izvan nas!)

Pričali smo u mraku
o našoj bezbrižnoj mladosti,
snovima koje smo imali,
sjećajući se očiju izvan svakog zla.
Zagledavši se u naša požutjela lica,
zgrčena i izmijenjena prepadom i jurišom,
pričali smo o povratku u neko magleno jutro
u našu dolinu, u našu ravnicu, koje su u sjećanju
mirisale proljećem…

U jurišu bi,

dok nogama srljamo u povijest,
nadajući se pobjedi i možda će neko
od nas završiti u ratnoj poeziji,
prevareni ratom i zlom,

pomislili na dragu,
ne sjećajući se očiju
koje su imale san.
Ugledavši njenu ljepotu,
misleći negdje u kasnoj
jeseni da spava izvan svakog zla!



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://strane.ba/sead-husic-poezija-2/

Talán (Hungarian)

V. P. Dis*-hez
 
Idegen eget, idegen csillanó időt gonosz
tekintetekkel szemlélve, idegen eszmék égisze
alatt keresve értelmet – itt, idegen harctereken,
abban a nyirokban, nyomorban
néhányan
csatákról
meséltünk,
ugyanazokat, amelyekkel Nagy Sándor katonái
félelmüket Perzsia előtt eloszlatták,
(A valóság másik oldalán, az ostromlott városban,
 a barbárok rólunk barbár módon gondolkodtak).
 
Hogy bevégezzük a történelmet,
néha lándzsákkal,
néha diszlépésben
indultunk a háborúba, onnan mindig
másként tértünk vissza...
Egyeseknek testek hiányoztak!
(Karokkal és lábakkal és sikolyokkal, ártalanul és
gondtalanul, szétszórva, örökre a frontokon maradtunk!
Mint rajtunk kívül a valóság!)
 
A sötétben,
meg nem rontott szemekre emlékezve,
gondtalan ifjúságunkról,
álmainkról meséltünk.
A kifakult, görcsberándult, váratlan támadásoktól és
rohamoktól megváltozott arcunkat szemlélve,
valami ködbevesző hazatérésről beszéltünk,
emlékeinkben a tavasz illatába burkolt
völgyről, síkságunkról...
 
Rohamra,
 
míg a történelembe fejvesztve rohanunk,
a győzelem reményében és közülünk talán
lesz aki a hábrús költészetben fejezi be,
háborúval és gazsággal megcsalva,
 
kedvesünkre gondoltunk,
de álmodozó tekintetére
nem emlékeztünk.
Szépségét meglátva
reméltük, valahol egy késő őszben,
távol minden gaztettől, szendereg!
 
* V. P. Dis – Vladimir Petrović Dis (Disz, Vladimir Petrovity) szerb költő és hazafi, harctéri tudósító (1880 – 1917). A hajót, amelyen Franciaországból Görögországba tért vissza, Krfnél német tengeralattjáró süllyesztette el.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttps://feherilles.blogspot.rs/

minimap