This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Eörsi István: Újabban

Portre of Eörsi István

Újabban (Hungarian)

zsendül bennem
a gyanú, miszerint a
látszat segítségével
becsaptam magam, hetvenhárom évig
úgy éltem, mintha
nem érnék soha véget.
Újabban mellém szegődött
koromfekete éjben
Leukémia asszony,
neve után ítélve
görög szépség,
lantot pengető múzsaféleségnek
képzelem el,
ki fehér lepelbe bújtatja megejtő
tagjait, barna haja
a hátára omlik -
a másik neve is szép,
megnyerő hangzású, “Heveny”,
ízt, csínt, tüzet ad
a klasszikus zengésű női csábításnak –
újabban liaisonom van
a koromfekete éjben
Leukémia Hevennyel,
és nászunk gyümölcse ezúttal bennem érik.
Új, lázas helyzet ez, mely
most még megszokhatatlan,
mint újdonság, sokat ígérő,
mint távlat – miféle távlat?
Hisz éppen a táv került
a kétely kereszttüzébe –
mint távlat csupa forró
feszültség és jeges
reménytelenség, mely tán
újdonsággal kecsegtet –
De miféle újdonsággal?
Fennakadok e kérdés
kampóján, kapálódzom,
leszakadok róla,
futok a frizsiderhez
kikapom belőle
a fokhagymás disznósajtot,
Leukémia, drága,
ne bánkódj, amiért
az új szenzációkat
– ameddig tehetem még –
elegyítem a régi
romlatlan örömökkel –
minden más tekintetben
tiéd az utolsó szó.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://adattar.vmmi.org

minimap