This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Arany János: The two pages of Szondi (Szondi két apródja in English)

Portre of Arany János

Szondi két apródja (Hungarian)

Felhőbe hanyatlott a drégeli rom,
Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja;
Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom,
   Tetején lobogós hadi kopja.

Két ifiu térdel, kezökben a lant,
A kopja tövén, mintha volna feszűlet.
Zsibongva hadával a völgyben alant
   Ali győzelem-ünnepet űlet.

"Mért nem jön a Szondi két dalnoka, mért?
Bülbül-szavu rózsák két mennyei bokra?
Hadd fűzne dalokból gyöngysorba füzért,
   Odaillőt egy huri nyakra!"

"Ott zöldel az ormó, fenn zöldel a hant
Zászlós kopiával a gyaur basa sírján:
Ott térdel a gyöngypár, kezében a lant,
   És pengeti, pengeti, sírván."

...S hogy feljöve Márton, az oroszi pap,
Kevély üzenettel a bősz Ali küldte:
Add meg kegyelemre, jó Szondi, magad!
   Meg nem marad itt anyaszülte.

"Szép úrfiak! immár e puszta halom,
E kopja tövén nincs mér' zengeni többet:
Jertek velem, ottlenn áll nagy vigalom,
   Odalenn vár mézizü sörbet. -"

Mondjad neki, Márton, im ezt felelem:
Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi,
Jézusa kezében kész a kegyelem:
   Egyenest oda fog folyamodni.

"Serbet, füge, pálma, sok déli gyümölcs,
Mit csak terem a nagy szultán birodalma.
Jó illatu fűszer, és drága kenőcs...
   Ali győzelem-ünnepe van ma!"

Hadd zúgjon az álgyu! pogány Ali mond,
És pattog a bomba, és röpked a gránát;
Minden tüzes ördög népet, falat ont:
   Töri Drégel sziklai várát.

"Szép úrfiak! a nap nyugvóra hajolt,
Immár födi vállát bíborszinü kaftán,
Szél zendül az erdőn, - ott leskel a hold:
   Idekinn hideg éj sziszeg aztán!"

A vár piacára ezüstöt, aranyt,
Sok nagybecsü marhát máglyába kihordat;
Harcos paripái nyihognak alant:
   Szügyeikben tőrt keze forgat.

"Aztán - no, hisz úgy volt! aztán elesett!
Zászlós kopiával hős Ali temette;
Itt nyugszik a halmon, - rövid az eset -;
   Zengjétek Alit ma helyette!"

Két dalnoka is volt, két árva fiú:
Öltözteti cifrán bársonyba puhába:
Nem hagyta cselédit - ezért öli bú -
   Vele halni meg, ócska ruhába'!

"S küldött Alihoz... Ali dús, Ali jó;
Lány-arcotok' a nap meg nem süti nála;
Sátrában alusztok, a széltül is ó:
   Fiaim, hozzá köt a hála!"

Hogy vítt ezerekkel! hogy vítt egyedűl!
Mint bástya, feszült meg romlott torony alján:
Jó kardja előtt a had rendre ledűl,
   Kelevéze ragyog vala balján.

"Rusztem maga volt ő!... s hogy harcola még,
Bár álgyúgolyótul megtört ina, térde!
Én láttam e harcot!... Azonban elég:
   Ali majd haragunni fog érte."

Mint hulla a hulla! veszett a pogány,
Kő módra befolyván a hegy menedékét:
Ő álla halála vérmosta fokán,
   Diadallal várta be végét.

"Eh! vége mikor lesz? kifogytok-e már
Dícséretiből az otromba gyaurnak?
Eb a hite kölykei! vesszeje vár
   És börtöne kész Ali úrnak."

Apadjon el a szem, mely célba vevé,
Száradjon el a kar, mely őt lefejezte;
Irgalmad, oh Isten, ne légyen övé,
   Ki miatt lőn ily kora veszte!

1856



Source of the quotationhttp://mek.niif.hu

The two pages of Szondi (English)

The ruins of Dregel have sunk in the clouds
The setting sun peers back, fight-worn is its red gaze,
opposite, a gentle green-grassed hill of mounds
with a spear and a flag that the wind frays.

Two youths are kneeling with lutes in their hands
- looks as if there were a cross struck to the spear's stem -
with victory shouts proud Ali cheers his bands
and he dances and praises and feasts them.

"Szondi's two pages, why do they not come?
Rose-bushes with angels' voice - they rhyme no fury -
let them weave a wreath of songs here to become
the bejewelled neck of a Houri."

"See there, on the hill-top, next to the green mound
the infidel captain's spear and flag they're guarding -
there kneels your precious pair - and sweet is the sound
of their lutes which they pluck with eyes smarting."

"Then Marton, the priest of Nagyorosz climbed up,
sent by Ali's haughty message as befriender:
`Look, good Captain Szondi, you might as well give up;
woman-born, you all die or surrender."'

"Handsome troubadours, on this sad, barren mound
by this cross and spear you've lost reason for chanting -
come with me, where's dancing, honey, merry sound;
you'll be dined there with sherbet and dancing."

"`Go good father Marton, this is my response:
Szondi never wanted mercy from your master -
from the hands of Jesus flow true mercy's fonts;
it's to Him I commend the disaster!' "

"Palm-buds, figs and sherbet, all the south's rich fruit
all that grows and ripens in lands of the Sultan -
sweetly scented spices, balm, fragrance acute,
come on! Join Ali's feast, quit the sulking!"

"`Let the canons roar, then!' heathen Ali speaks;
bombs shower on Dregel, hailstorming grenades fall -
hell's fiery legions rise to scale the peaks
hammering at the fortress' stone wall."

"Gentlemen handsome, the sun's gone to sleep,
over its shoulders are red robes of a kaftan;
wind strikes up the wood-stems, moon spies through the deep,
chilly night swishes o'er the dead captain."

"On the fortress' square all the silver and gold
Szondi has them build a treasure-pyre mighty;
with dagger in hand he must, fearless and bold,
put to death every whinnying palfrey."

"Well then, what of it now, so good Szondi fell.
...Ali acted nobly... Gave him a hero's rest.
He rests on the hilltop - this is what befell -
Start singing of Ali! Give him your songs' very best!"

"Well... he had two minstrels, a pair of orphaned boys,
clad them in the best clothes, velvety and soft-hued,
he would not allow them to die in garments soiled
so they mourn ... feeling sad, over-valued."

"He sent us to Ali... `Ali's lavish, Ali's good,
harsh sun will not darken your fair faces with him -
you'll sleep in his tent - there's no wind, but good food,
come on boys, pay your accolades to him!"'

"Szondi fought with thousands! Alone, he, and in vain!
Holding off the ruin with his own back merely -
armies fell in droves by his mighty sword slain
in his left hand his hauberk shone fiercely..."

"True... He fought like Rustem' - it can't be denied -
though his knees and sinews by our guns were broken,
true... I saw the fight... But stop! Ali will chide,
and his wrath must not vainly be woken!"

"Like crops fell the corpses, the Turks fell or fled,
littering the valley like landfill all gory.
He stood on the blood-soaked peak of his death
and awaited his own end with glory."

"Well, when will you stop? Won't you come to an end
whimpering the praises of your clumsy leader?
To hell with you bastards! To our whip you will bend
and you'll languish in Lord Ali's slammer!"

Let his eyes run dry that butchered such a lord
wither, O God, the arms that halted Szondi's darting,
spare mercy, O God, on none who could afford
be the cause of his early departing.




minimap