This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Babits Mihály: Il credo (Hiszekegy in Italian)

Portre of Babits Mihály
Portre of Cikos Ibolja

Back to the translator

Hiszekegy (Hungarian)

Nem hiszek én egy istenben, mert bárhova nézek,

istent látok, ezert, s nem szomorú a világ.

Egyike gyilkos, a másika áldott, másika részeg,

egyike zengő ég, másika néma virág.

Mind hatalom, de nem egyenlők az erőre; ha egy int

gyakran a másik fut; gyakran a másika fél.

Egyike fényes, a másika vak; hogy lenne ez egy mind?

Semmi az ami csak egy; semmi sem egy, ami él.

Nem hiszem én az egy istent; hiszem az ezer istent:

azt aki adja a fényt; azt aki adja a dalt;

azt kivel a kin is édes, azt kivel a mocsok is szent;

Kronost az öreget s Bacchost a fiatalt;

az arany Aphroditét s minden derüs égi mosolygót;

holdnak szűz erejét, Artemisz enyhe nyilát;

Zeüszt a komor dörgőt s Próteüszt a tengeri bolygót;

és a nyilas napot is, mely a világra kilát;

Gabnaadó bus anyát s lányát, a vidám hazajárót;

erdei lyányokat is s a fura furtfülü Pánt;

látom amint a Moira köröttem fonja a hálót

s olykor az Eümenidák vércsepegős szeme bánt

Élnek az istenek és még érzi hatalmukat egyre

bárha nem is hisz már bennük a léha világ:

egy isten se szorúlt a hitre s az emberi kegyre

egyike zengő ég, másika néma virág.

 

1911



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.epa.hu/00000/00022

Il credo (Italian)

Non credo in un Dio unico, perché in ogni luogo,

ne vedo un migliaio, e non è triste il mondo.

Uno è omicida, benedetto l’altro, ubriaco il terzo,

uno è il ciel’ tuonante, l’altro un  fiore muto.

Ognuno è un potere, ma non con la stessa forza,

se uno esorta, l’altro scappa, il terzo ha paura.

Uno splende, l’altro è cieco; come fa esser’ unico?

Uno non è niente; di quel che è vivo, niente è unico.

Non credo in un Dio unico; ma credo in mille;

in quel’ che dà il canto; in quel’ che dà la luce;

con uno è dolce lo strazio, con l’altro il luridume;

Credo in Cronos, il vecchio e Bacco, il giovane,

in Afrodite dorata e in tutti celestiali ridenti;

nella forza della Luna, nella freccia di Artemide,

nel Zeus il fragoroso, Prometeo,il marino vagante;

e anche nel sole, che del mondo ha la sua visione;

la Dea triste del raccolto, sua figlia gaia e errante;

le ragazze dei boschi e Pan con le orecchie curiose;

vedo come intorno a me Moira tesse la sua rete,

mi dolgo, per gli occhi insanguinati di Eumenidi

Gli Dei son vivi, e anche se il mondo è vanesio,

e non ci crede, sente il loro potere: non v’è un Dio

che sente necessità  della  grazia umana o della

fede, uno è il ciel’ tuonante, l’altro un fiore muto.

 

1911

 

 

 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap