Illyés Gyula: Megtalált karaván-napló
Megtalált karaván-napló (Hungarian)Már csak az iránytű bizakodott, hebegett: adott hűdött nyelvével jelet: valahol van, ami válaszol.
Mentünk tovább megint egy napnyi sivatagon át.
Ékírásos ábráival egy sziklafal.
Sor sorra zagyván, konokon: ráncok egy őrült homlokon.
Vén, hajdani Idő vivódik itt.
Semmit se bír már mondani.
Így csak a szél visít.
A szempillán homok. Az izzadt ujjak közt homok. Homok, ha összeér a fog.
Megöltük út-tudó tevénket. Ettünk egy utolsó ebédet.
|