Illyés Gyula: Testvérek
Testvérek (Hungarian)Három nap néztem volna csak szemed árnyékos völgyét, szemöldöködet, a pillák sűrű sását, mely között az eleven kis vadvíz incseleg, villantja fényét, fürge terveit, sikos halacskák szökdeléseit - Három nap néztem volna hallgatag az egyiket, aztán a másikat.
S töltöttem volna három új napot csak nézni némán a hű hajlatot: ruhád alól kisejlő kebledet, a csillagot, mely rajta szendereg, s készül, fényküllőt ütve lágy mezén, már tündökölni sorsom éjjelén - Három nap néztem volna hallgatag az egyiket, aztán a másikat.
S elég lett volna újonnan nekem csak legeltetni, itatni szemem szép szárba szökkent páros térdeden, melyek hivalgón, mégis derűsen, mint fényes kapu kettős szárnyai tán bíztatták már egymást nyílani - Három nap néztem volna hallgatag az egyiket, aztán a másikat.
Az enyhe hőben, amely szelíden testedből áradt, tested fényiben elültem volna, napon a beteg, lesve, mellemben hogyan bizsereg, hogy' oldódik a fájdalom, hogyan oszlana már a test is boldogan el, föl egy könnyebb táj felhőibe, mely maga már az altató mese -
És lettem volna gyermek, gyermeked, hogy, ha ölellek: úgy öleljelek, hogy mit szerelem csak sokára ad, halljam már most vígasztaló szavad. Fi a lánytestvért, - úgy öleltelek, ős vágy ízével enyhítve a bűnt, így aludtam el, - leghűbb kedvesed mire az első éjjel tovatünt.
|