József Attila: Aniversare (Születésnapomra in Romanian)

Harminckét éves lettem én –
meglepetés e költemény
csecse
becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll-koptató
szegény
legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám" versemért,
a hont
kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:

„Ön, amíg szóból értek én,
nem lesz tanár e földtekén" –
gagyog
s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj -

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní
tani! 

Am înplinit treizeci şi doi de ani,
poezia e surpriza-mi,
breloc
pe loc:

cadou cu care-mi fac un dar
azi  în colţul acestui bar
însumi
însumi.

Treizeci şi doi de ani au trecut,
şi două sute pe lună n-am avut.
Ţară,
dragă!

Puteam să fiu profesor,
nu un poet sau scriitor
băiat
sărac.

Dar n-am devenit căci la Szeged
m-au expulzat, nu sunt student,
gorotesc
protest.

Pedeapsa-i m-a ajuns de grabă
pentru poezia „N-am tată”,
ţara
cu spada

scoasă apără de persoana mea.
Mai jos citez el ce spunea
despre
mine:

„Dumneata până eu pricep un cuvânt
nu vei fi profesor pe acest pământ”-
bâlbâie
pâlpâie.

De-i domnul Horger Antal bucuros
căci poetului gramatica-i de prisos,
e un fleac
acest plac-

Eu am să-nvaţ tot poporum-i
nu pe nivel mediu precum
ştiu,
ştiu!