This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Örkény István: Nadeje umira posledni (Mindig van remény in Czech)

Portre of Örkény István

Back to the translator

Mindig van remény (Hungarian)

– Egy kripta különben sem olcsó – közölte a tisztviselő. – A legkevésbé a főútvonalon.
– Nem kell neki a főútvonalon lenni – mondta az érdeklődő. – Az a fontos, hogy betonozva legyen.
– Betonozva? – hökkent meg a tisztviselő. – Szokatlan, kérem. De azért lehet.
Félretette a gépelt árjegyzéket. Egy blokklapon gyors számvetést csinált; a betonozott kriptának, sírkő nélkül, a mellékútvonalon is elég borsos volt az ára. Az érdeklődő azonban kijelentette, hogy nem baj.
Rágta a körmét. Gondolkozott.
– Továbbá – mondta – kell bele egy cső.
– Miféle cső? – kérdezte a fekete ruhás tisztviselő.
– Magam sem tudom. Mint egy kémény. Mint egy kürtő. Mint a hajókon. Vagy amilyen a borospincékben van.
A mérnök, akit a tisztviselő odahívott, elég lassú észjárású volt. Kétszer is elmagyaráztatta magának a dolgot, s még utána is csak hümmögött.
– Ha meg szabad kérdezni – kérdezte –, miből legyen az a cső?
– Azt már önöknek kellene tudni – mondta kissé türelmét vesztve az érdeklődő.
– Palából jó lesz? – kérdezte a mérnök. – Vagy inkább kitéglázzuk? Vagy legyen egyszerűen valamilyen fém?
– Ön mit ajánl? – kérdezte az érdeklődő.
– Én semmit sem értek az egészből – mondta a mérnök. – De a legkézenfekvőbb volna a pala.
– Legyen pala – mondta az érdeklődő, és mélázva nézte a nehéz felfogású mérnököt. – Továbbá – mondta aztán – be kellene vezetni a villanyt.
– A villanyt? – bámultak rá mind a ketten. – Minek oda villany?
– Jó kérdés – mondta bosszúsan az érdeklődő. – Hogy ne legyen sötét. 



PublisherÖrkény István: Egyperces novellák, Új Palatinus Könyvesház Kft.

Nadeje umira posledni (Czech)

“Hrobky ostatně nejsou laciné,“ prohlásil úředník. “Zvlášť na hlavní trase.“
“Nemusí to být na hlavní trase,“ řekl zájemce. “Důležité je, aby byla vybetonovaná.“ “Vybetonovaná?“ užasl úředník. “To je nezvyklé. Ale prosím, může být.“
Odložil ceník psaný na stroji. Vytrhl z bloku list, udělal přibližný rozpočet: cena vybetonované hrobky bez náhrobku byla í na vedlejší trase dosti mastná. Zájemce však prohlásil, že to nevadí. Kousal si nehty. Přemýšlel.
“Dále,“ řekl, “v ní musí být trubka.“
“Jaká trubka?“ zeptal se úředník v černém obleku.
“Ani sám nevím. Jako komín. Jako roura od kamen. Jako jsou na lodích. Nebo jako bývá ve vinných sklepích.“
Inženýr, kterého si úředník přizval, myslel dosti pomalu. Dvakrát se mu to muselo vysvětlit, ale i potom jenom přizvukoval.
“Promiňte,“ zeptal se, “jaká má ta trubka být?“ “To už musíte vědět vy,“ řekl zájemce trochu netrpělivě.
“Stačí, když bude z břidlice?“ zeptal se inženýr. “Nebo jí máme udělat z cihel? Nebo prostě z nějakého kovu?“
“Co byste navrhoval vy?“ zeptal se zájemce. “Já tady vůbec ničemu nerozumím,“ řekl inženýr. “Ale nejdostupnější by byla břidlice.“
“Tak tedy břidlice,“ řekl zájemce a zadumaně hleděl na nechápavého inženýra. “Dále,“ řekl potom, “je tam třeba zavést elektriku.“
“Elektriku?“ užasli oba. “Nač elektriku?“
“To se vám povedlo," řekl nahněvanč zájemce. “Aby tam nebyla tma.“ 



Source of the quotationMinutové grotesky, Odeon, Praha, 1978.

minimap