Petri György: J'aime bien (Kedvelem… in French)

Kedvelem a szemérmes technikát:

hosszú lajstrom utolsó tagjaként

megemlíteni kedvesünket, szinte

mellékesen („… és hű, mint Annabelle.”)

– Mégis:

               megcsendítve nevét.

Hogy az ő tekintetét érezd

magadon, olvasó, becsukva könyvem,

s így szólj: hosszú az út, s megérkezni,

valóban, csak egy fáradt mosoly. Valóban:

az Egyetlenről szólva

„Például…” – így kell indítani beszédünk.

S mindegy, min mentünk át. Sok

sár távozik, mielőtt olaj fakad vagy forrás.

J'aime bien la technique pudique :

au terme d'une longue liste,

citer la bien-aimée presque

comme en passant ("...et fidèle comme Annabelle.")

-Mais done :

                  que résonne son nom.

Que tu sentes sur toi son regard,

lecteur, en refermant mon livre,

et que tu dises : la route est longue, y parvenir

en vérité n'est qu'un sourire fatigué. En vérité :

parlant de l'Unique

"Par exemple..." — ainsi faut-il pouvoir le dire.

Et pen importe ce qu'on a vécu. Beauconp de boue

s'écoule avant que l'huile jaillisse, ou la source.