Heltai Jenő: A másik

És szólt a nő: 

“Hajam ében

És lágyabb, mint a lágy selyem. 

És itt a szívem közepében

Ujjong a boldog szerelem.

Tied a lelkem, tied a testem. 

Te vagy az első, akit öleltem,

Boldog vagyok, mert a tied vagyok…“ 

És a férfi szólt: 

„A másik elhagyott.“ 

És szólt a nő: 

“Piros az ajkam

És harmatosabb, mint a rózsa kelyhe. 

És végigfut az üdvök üdve rajtam,

Mikor így tartasz forrón átölelve. 

Szemem sötétebb, mint az égbolt,

Mikor fergeteg zavarja…

Oh, mondd a másik szintén szép volt? 

Fehér a válla, gömbölyű a karja? 

Tudott-e súgni-búgni szintén, 

Tudott-e édes csókot adni, 

Meghalni karjaidban, mint én,

És új gyönyörre feltámadni? 

És lángolt, mint a nap? Szelíd volt, mint a hold?“ 

S a férfi szólt: 

"A másik csúnya volt." 

És szólt a nő: 

“És mégis nappal, éjjel,

Sóhajtva gondolsz vissza rája, 

Amellyel az enyém nem ér fel,

Mi volt a titka, a varázsa, bája? 

Miben olyan nagy, dicső, elérhetetlen?” 

S a férfi szólt: 

“A másikat szerettem!”