Fodor András: Fugge il cielo (Szökik az ég in Italian)

Egész nap acsarog a szél.
Tántorgok, szédülök.
Forognak gyomromban, fejemben
irgalmak és dühök.
Tilódik száj, szem, tilódik a haj,
fogam közt recseg a por.
Tapad, verődik minden pórusomba
száraz pokol.
Visellek mégis, nem tudsz letarolni
ádáz idő.
Tükröd vagyok. Sok ostoros ütésed
arcomra nő.
Csitulj meg, állj meg, legyek menedéked,
én megbocsájtanék.
Futnak idétlen-süketen a felhők.
Szökik az ég.

Il vento si accanisce tutto il giorno,
Barcollo, ho le vertigini.
Nello stomaco, nella testa
pietà e furore si diffonde.
Mi si maciulla la bocca, l’occhio, i capelli,
tra i miei denti la polvere scricchiola.
L’inferno secco mi si attacca,
in ogni poro s’infila.
Eppur ti sopporto, non puoi devastarmi
tempo impietoso.
Sono lo specchio tuo. Tanti colpi sferzanti
mi segnano il viso.
Calmati, fermati, che io sia la tua salvezza,
io ti perdonerei.
Corrono maldestri – indifferenti le nuvole.
Fugge il cielo.