This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Garai Gábor: Mala čuda (Kis csodák in Serbian)

Portre of Garai Gábor

Kis csodák (Hungarian)

A várva várt nagy csodák, többnyire 
- mire beteljesednek - 
elvesztik gyöngéd hamvasságukat; 
fénylő, pikkelyes felhámjukat levedlik, 
akár a kígyóbőrt, és nem marad más, 
csak a test laza csontozata, véres húsa, zsigerei,- 
aztán a jóllakottság lomha virágai kifakadnak 
- közönyös füst- virágok - 
és az 
"ennyi csupán az egész" 
görcsös kérdőjele 

kunkorodik fel egy 
keserves ásításban. 
De áldottak a hétköznapi csodák, 
a váratlanok, a gyermekiek. 
Egy idegen asszony fagylaltot vesz 
neked, az idegen kölyöknek, 
s mire megköszönnéd, 
eltűnik a tömegben; 
fejed fölé hajlik egy katona-orvos: 
azt mondja, beteg vagy, pedig, 
tudja, pihenni vágysz csak; 
feléd röppen egy lány, és nyomban elszáll, 
csak annyit kér, ne felejtsd el őt soha... 
Az áldott kis csodák 
holdjai békén elúsznak előtted; 
s ami a lélekben marad, 
az már csupa csend, vagy fényes duruzsolás, 
gyöngéd hullámverése apályos tengereknek. 
Mert szép a szenvedélyek villámló vihara, 
de még szebb embernek maradni 
vonzások és féltések hullám-tajtéka fölött, 
hálát adva a jóért, amit csak 
önmagunkkal tudtunk viszonozni, 
önmagunkkal: 
gyermeki vágyainkig 
lemeztelenítve: 
egy elkésett 
köszönő mosolyban, sóhajban, kézfogásban... 
- míg emlékké szilárdult 
a mámor, mint a kristály, 
hogy tűhegyére holnapunkat felépítsük megint, 
mint rádió-adót ringó talapzatára; 
hadd szórja szét a hanggá 
duzzasztható hullámokat: 
- Élek még, itt vagyok, 
és újjászületek naponként! 
És: 
- el ne hagyjatok, 
én is veletek maradok örökre.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://antalkiss.hupont.hu

Mala čuda (Serbian)

Ona isčekivana, velika čuda uglavnom
– dok se ostvare –
izgube svoju nežnu svežinu;
kao zmijsku kožu odbace sjajnu,
krljuštastu pokožicu i ne ostaje ništa drugo
samo rastresit kostur tela, žlezde, krvavo meso –
zatim rascvetaju tromi cvetovi sitosti
– nehajani cvetovi dima –
i
iz jednog gorkog zevanja
iskrsne
?
zgrčen upitnik
„zar je to sve“.
Ali blaženi su čuda svakodnevnice,
neočekivane, detinjaste.
Nepoznata žena tebi, tuđem detetu
sladoled kupi,
i dok bi se zahvalio
nestaje u masi;
vojni lekar ti šapuće:
bolestan si iako zna
samo si željan odmora;
pored tebe se stvori devojka, i nestane,
samo te moli, nemoj nju zaboraviti...
Janjci sitnih, blaženih čuda
smerno prolaze ispred tebe;
a to što u duši ostaje,
to je već sama tišina ili sjajno pucketanje,
slabašno talasanje plitkih mora.
Jer lep je gromovit vihor strasti,
ali još lepše je biti čovek
iznad penušavih valova privlačenja i strepnji,
zahvaljujući se na svu dobrotu koju
smo samo sa sobom mogli uzvartiti,
sa sobom:
sa dečačkim sanjarenjima
razgolivši se:
u jednom zakašnjelom
osmehu, uzdahu, rukovanju...
– dok zanos
poput kristala u spomen se učvrsnuo
da mu na vrhu ponovo naše sutra izgradimo,
kao predajnika radija na pomičnom postolju;
nek širi valove
koje se u glasove pretvaraju:
– Još živim, tu sam,
svakodnevno se ponovo rodim!
I:
– nemojte me napustiti
ostaću i ja s vama, zauvek.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://feherilles.blogspot.com

minimap