Kukorelly Endre: Hazai szakaszok
|
Hazai szakaszok (Hungarian)
A legkényelmesebb és a legszegényebb
valahogy mégiscsak feljutottak ide, és most erről az emelkedésről néznek le és föl, erről a dombocskáról néznek. A legkényelmesebb és a legszegényebb már igazán régóta ácsorognak itt, de még várniuk kell egy ideig biztosan, mert, azt hiszem, fölrobbant a technika. Még szerencse, hogy elég erősek, látszik rajtuk, simán el tudnának vonszolni egy harckocsit a határig, nem? Lehet, hogy nem, mert túl kényelmes lenne az egyikük ahhoz. Most itt várnak, csak ne esne ennyire, és lehetne valahol egy pad, vagy legalább valami tűzhely, meg egy étterem, az jó volna, mivel tűrhetően főznének ott a szakácsok, és viszonylag olcsón, legalább még az itthoni árakhoz képest. De kilátni mindenképp lehet, tessék csak, annyira nincs még köd, és lassanként kigyulladnak lent a villanykörték is, mintha épp nekik. A városi közvilágítás. Mert a legkényelmesebb is derék magyar ember, aki íme, hajlandó volt fölsétálni a hazáért erre a dombra, a legszegényebb pedig körbemutat, látod, ez az enyém is, mert én is csak magyar vagyok, mint te, kedves barátom, csak nem vagyok olyan kényelmes, ahogy te pedig nem vagy olyan szegény, mint én. |
