Szabó Lőrinc: Szépség, egy pillanat
Szépség, egy pillanat (Hungarian)Mint nyomorult proli az elrobogó nagyúr után, úgy néztem utánad, üdvözűlve és megalázva. Egy pillanat volt az egész, arra sem elég, hogy tested felé ugorjon véremből a vágy, arra sem, hogy igazán megláthassam mindenható szépségedet: egy pillanat volt az egész s utána értelmetlenül néztem a semmibe, mint a sebesült, aki érzi buggyanó vére melegét, de még nem tudja, honnan s hol érte golyó: – egy pillanat volt az egész s most mégis vezekelni kéne, káromkodni, dühöngeni, tiporni, ölni, téged, magamat, mindent, mert ez az egy pillanat is elég volt, hogy gondolatban megtegyek minden becstelenséget kedvedért.
|