Füst Milán: Egy hellenista arab költő búcsúverse

Ó én völgyem, hegyem,

S ó én szép, barna feleségem,

S ó lágy, légi kéz, mely végigsimítottad homlokomat,

S ti éjszaka örvényei s fekete tüzei szivemnek,

S félelmek anyja, te hármas Hekaté, -

Én elmegyek, én elmegyek, örökre búcsúzom,

S nincs gyermeki báj, amely kicsalna siromból

S barna lánynak édes panasza, mely mosolyra késztetné ajkam,

Mert néma lettem, mint a föld,

S néhány évszázad múlva felszánt a földmüvelő

S csontjaim porát a szél összekavarja.