This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Tóth Árpád: Da anima ad anima (Lélektől lélekig in Italian)

Portre of Tóth Árpád

Lélektől lélekig (Hungarian)

Állok az ablak mellett éjszaka,

S a mérhetetlen messzeségen át

Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd

Távol csillag remegő sugarát.

 

Billió mérföldekről jött e fény,

Jött a jeges, fekete és kopár

Terek sötétjén lankadatlanul,

S ki tudja, mennyi ezredéve már.

 

Egy égi üzenet, mely végre most

Hozzám talált, s szememben célhoz ért,

S boldogan hal meg, amíg rácsukom

Fáradt pillám koporsófödelét.

 

Tanultam én, hogy általszűrve a

Tudósok finom kristályműszerén,

Bús földünkkel s bús testemmel rokon

Elemekről ád hírt az égi fény.

 

Magamba zárom, véremmé iszom,

És csöndben és tűnődve figyelem,

Mily ős bút zokog a vérnek a fény,

Földnek az ég, elemnek az elem?

 

Tán fáj a csillagoknak a magány,

A térbe szétszórt milljom árvaság?

S hogy össze nem találunk már soha

A jégen, éjen s messziségen át?

 

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,

Mint egymástól itt a földi szivek!

A Sziriusz van tőlem távolabb

Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

 

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!

Ó, jaj, az út lélektől lélekig!

Küldözzük a szem csüggedt sugarát,

S köztünk a roppant, jeges űr lakik!



Uploaded byKárpáti Göttler László Antal
Source of the quotationOSZK MEK

Da anima ad anima (Italian)

Stanotte sto alla finestra

e attraverso la lontananza

nell'occhio raccolgo la luce

di una stella tremante.

 

Attraversa bilioni di miglia,

corre in spazi gelati,

neri e aridi, senza stancarsi,

chissà da migliaia di anni.

 

Questo messaggio del cielo

ora mi arriva nell'occhio,

e là muore felice, mentre

chiudo le mie stanche palpebre.

 

Per gli scienzati, lo so io

questa luce è messaggero,

di lontani mondi e vite

a noi parenti, è testimone.

 

La assorbo totalmente

diventa mio sangue,

e mi chiedo qual è il legame

tra cielo e terra, tra luce e sangue.

 

Magari soffrono le stelle,

milioni di solitudini perse

nello spazio, e non ci ritroviamo

mai più in questa gelida notte.

 

Non piangere stella!

Dei cuori umani non sei più lontano!

Qual è la maggior distanza:

Il Sirio o il mio compagno?

 

Ahimè, amicizia, ahimè amore!

Ahimè la via tra le anime!

Ci mandiamo sguardi stanchi

e tra noi c'è lo spazio gelante.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://mek.oszk.hu/01300/01316

minimap