Tóth Árpád: Da anima ad anima (Lélektől lélekig in Italian)
Lélektől lélekig (Hungarian)Állok az ablak mellett éjszaka, S a mérhetetlen messzeségen át Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd Távol csillag remegő sugarát.
Billió mérföldekről jött e fény, Jött a jeges, fekete és kopár Terek sötétjén lankadatlanul, S ki tudja, mennyi ezredéve már.
Egy égi üzenet, mely végre most Hozzám talált, s szememben célhoz ért, S boldogan hal meg, amíg rácsukom Fáradt pillám koporsófödelét.
Tanultam én, hogy általszűrve a Tudósok finom kristályműszerén, Bús földünkkel s bús testemmel rokon Elemekről ád hírt az égi fény.
Magamba zárom, véremmé iszom, És csöndben és tűnődve figyelem, Mily ős bút zokog a vérnek a fény, Földnek az ég, elemnek az elem?
Tán fáj a csillagoknak a magány, A térbe szétszórt milljom árvaság? S hogy össze nem találunk már soha A jégen, éjen s messziségen át?
Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy, Mint egymástól itt a földi szivek! A Sziriusz van tőlem távolabb Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?
Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem! Ó, jaj, az út lélektől lélekig! Küldözzük a szem csüggedt sugarát, S köztünk a roppant, jeges űr lakik!
|
Da anima ad anima (Italian)Stanotte sto alla finestra e attraverso la lontananza nell'occhio raccolgo la luce di una stella tremante.
Attraversa bilioni di miglia, corre in spazi gelati, neri e aridi, senza stancarsi, chissà da migliaia di anni.
Questo messaggio del cielo ora mi arriva nell'occhio, e là muore felice, mentre chiudo le mie stanche palpebre.
Per gli scienzati, lo so io questa luce è messaggero, di lontani mondi e vite a noi parenti, è testimone.
La assorbo totalmente diventa mio sangue, e mi chiedo qual è il legame tra cielo e terra, tra luce e sangue.
Magari soffrono le stelle, milioni di solitudini perse nello spazio, e non ci ritroviamo mai più in questa gelida notte.
Non piangere stella! Dei cuori umani non sei più lontano! Qual è la maggior distanza: Il Sirio o il mio compagno?
Ahimè, amicizia, ahimè amore! Ahimè la via tra le anime! Ci mandiamo sguardi stanchi e tra noi c'è lo spazio gelante.
|