Radnóti Miklós: Il vecchio penitenziario (Ó, régi börtönök in Italian)

Ó, régi börtönök nyugalma, szép

    és régimódi szenvedés, halál

költőhalál, fennkölt és hősi kép,

    tagolt beszéd, mely hallgatót talál, -

mily messzi már. A semmiségbe lép,

    ki most mozdulni mer. A köd szitál.

A valóság, mint megrepedt cserép,

    nem tart már formát és csak arra vár,

hogy szétdobhassa rossz szilánkjait.

Mi lesz most azzal, aki míg csak él,

amíg csak élhet, formában beszél

s arról, mi van, - ítélni így tanít.

S tanítna még. De minden szétesett.

Hát ül és néz. Mert semmit sem tehet.

1944. március 27.

O, la pace dei vecchi penitenziari,

il bel patimento antico, la morte,

la morte del poeta, un quadro nobile ed eroico,

il linguaggio articolato che astanti trova, -

com'è lontano ormai. Chi si azzarda

a muoversi ora, il vuoto dovrà affrontare.

Nebbia piovigginosa scende. La realtà è

come un vaso di coccio spaccato,

non tiene più la sua forma, aspetta soltanto

di spargere le sue schegge maligne.

Che ne sarà di chi, parla pro forma,

finché vive,finché vivere potrà,

di ciò che esiste, - a giudicar cosi insegna.

E vorrebbe insegnar ancora. Ma è andato tutto a pezzi.

Perciò sta seduto e sta a guardar. Non può più farci niente.