This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Radnóti Miklós: Pismo voljenoj (Levél a hitveshez in Serbian)

Portre of Radnóti Miklós
Portre of Fehér Illés

Back to the translator

Levél a hitveshez (Hungarian)

A mélyben néma, hallgató világok,

üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,

de nem felelhet senki rá a távol,

a háborúba ájult Szerbiából

s te messze vagy. Hangod befonja álmom,

s szivemben nappal ujra megtalálom,

hát hallgatok, míg zsong körém felállván

sok hűvös érintésü büszke páfrány.

 

Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,

ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,

s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,

s kihez vakon, némán is eltalálnék,

most bujdokolsz a tájban és szememre

belülről lebbensz, így vetít az elme;

valóság voltál, álom lettél ujra,

kamaszkorom kútjába visszahullva

 

féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?

s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,

a hitvesem leszel, - remélem ujra

s az éber lét útjára visszahullva

tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, -

csak messze vagy! Túl három vad határon.

S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még?

A csókjainkról élesebb az emlék;

 

csodákban hittem s napjuk elfeledtem,

bombázórajok húznak el felettem;

szemed kékjét csodáltam épp az égen,

de elborult s a bombák fönt a gépben

zuhanni vágytak. Ellenükre élek, -

s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek

fölmértem s mégis eltalálok hozzád;

megjártam érted én a lélek hosszát,

 

s országok útjait; bíbor parázson,

ha kell, zuhanó lángok közt varázslom

majd át magam, de mégis visszatérek;

ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,

s a folytonos veszélyben, bajban élő

vad férfiak fegyvert s hatalmat érő

nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:

a 2 x 2 józansága hull rám.

 

Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben,

1944. augusztus-szeptember



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://mek.oszk.hu

Pismo voljenoj (Serbian)

Dubina je puna muka, nemi svet,

u ušima mi tišina urla i povičem,

ali odgovora nema iz divlje,

daleke, ratom omeđene Srbije,

a ti si daleko. Glas tvoj dopire

kroz snove – danju srce te dotiče –

pa ćutim, dok neke ohole biljke

oko mene sa prirodom se mire.

 

Ne znam, kad mogu te ponovo sresti

bila si čvrsta, teška, kao poema,

i lepa kao svetlost, kao senka,

koju i nemo i slepo bi našao,

sad si izvan horizonta, očima

te tražim, um te iznutra priziva,

stvarnost u san je sada pretvorena,

utonulo u bunar puberteta

 

ljubomorno pitam: voliš li me još?

i da na vrhuncu mladosti jednom

supruga ćeš mi biti, – opet se nadam

i kad se na budne staze vraćam

znam, da jesi. Supruga i družica –

samo daleka! Iza tri surovih granica.

Već je jesen. Zar me ovde ostavlja?

Na poljupce jasna su sećanja;

 

čekajući čudo provodim vreme,

dok smrtonosni rojevi zuje iznad mene;

diveći se plavetnilu neba tvoje oko

sam video, ali postalo je mračno

i bombama je padati htelo. Rob sam –

uprkos njih živim. Procenio sam

postojanje i sve što nadu priziva,

i duž puteva duha i granica –

 

do tebe stižem; preko jarkog žara,

ako treba i kroz strahote pakla

ću se probiti i vratiti; ako treba

biću tvrdokoran kao kora drveta,

a u stalnoj opasnosti smirenost

u zlu odraslih, divljih muškaraca

me smiruje i poput hladnog vala:

zakon 2×2 me obliva.

  

Lager Heidenau iznad Žagubice u brdima,

VIII-IX 1944.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://feherilles.blogspot.hu

minimap