This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Kassák Lajos: 95 (U vis sam kamen bacio…) (95 (Egy követ dobtam a magasba…) in Serbian)

Portre of Kassák Lajos

95 (Egy követ dobtam a magasba…) (Hungarian)

Egy követ dobtam a magasba és nem tért vissza a földre
kinyitottam egy kalitkát s a madár nem akart elszállni
emlékszem egy lányra akit soha nem láttam s hiába kérdezem milyen lehet a lány hogy többé nem tudom elfelejteni
árva gyermek vagyok én akit egy szál ingecskében itt felejtettek a város közepén
az idő múlik fölöttem s én egyhelyben forgok emlékeim hintáján
a sárga tarlókon szaladnak egykori pajtásaim s látni őket amint belerohannak a kék égbe
két béresember baktat napnyugat felé s egy aranykerék gurul a fejük fölött
később az édesanyámat is megismerem kosár tiszta ruhával a fején éppen a városba tart
így adom össze a világot aztán széttöröm és elosztom akár a frissensült kenyeret
de hol van a lány kérdezem az ismeretlen akire olyan mélyről emlékszem
süket a tér csak egy fa emelkedik a pusztában acélsövénnyel a dereka körül
s lehet hogy a lány ott áll a nagy fa alatt
de a nagy fa nagy sárga rózsákat virágzik
és eltakarja serdülő kedvesem.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://dia.jadox.pim.hu

95 (U vis sam kamen bacio…) (Serbian)

U vis sam kamen bacio i na zemlju nije se vratio
otvorio sam krletku a ptica nije htela odleteti
sećam se devojke koju nikad nisam video i uzalud se pitam kakva je ta devojka koju više ne mogu zaboraviti
siroče sam koga su u jednoj košuljici u sredini grada ostavili
prolazi vreme a ja na jednom mestu u vrtešci mojih uspomena se vrtim
negdašnji moji drugari na žutim trnjicima trčkaraju i moguće ih je videti kako u plavet jure
prema zapadu dva težaka koračaju a iznad njihovih glava zlatan kolut se kotrlja
kasnije i majku upoznajem na glavi sa čistim rubljem punom košarom upravo u grad ide
ovako slažem svet pa razbijem i poput sveže pečenog hleba podelim
ali pitam se gde je ta nepoznata devojka koja mi je u dubokom sećanju
gluh je trg u pustaru oko struka s čeličnim okovom tek jedno drvo se vine
i moguće je da ta devojka ispod velikog drveta stoji
ali na tom velikom drvetu velike žute ruže cvetaju
i zaklanja moju mladu draganu.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp: feherilles.blogspot.com

minimap