Jób (Hungarian)
Mert fiaim és lányaim
elégtek, és velük a sátor,
és gyötrelemmé lett a testem
a sátán undok ótvarától,
s barátaim, az igazak
– mely ártatlan életem érte –
közömbösen bólintanak
a nem érdemelt büntetésre, –
nem ezekért, nem ezekért
szakadott fel a vád belőlem,
hiszen én nem jutalomért
éltem úgy, ahogy éltem.
De lehet fiam kétszerannyi,
épülhet fényesebbre házam,
s felébredhet a bűntudat
Bildád-, Cófár- és Elifázban,
én már tudom: nem őriz Úr,
s mi most elért, lecsaphat ismét.
Födelem alá mindörökre
beköltözött a védtelenség. Publisher | CET Belvárosi Könyvkiadó, Budapest |
Source of the quotation | Székely Magda összes verse |
|
Giobbe (Italian)
Perché tutti figli miei, nel fuco son arsi, e insieme a loro anche le tende, il mio corpo è tutto un tormento, dalla tigna ripugnante, del demone.
Tutti i miei amici, quelli veri - per quel che la sorte mi riservò – prendono nota indifferenti sul castigo non meritato.
non per questi, non per causa loro, che l’accusa mi sale dal petto, perché la vita mia, per come ho vissuto, non è per un premio, che avevo fatto.
Posso aver figli altrettanti ancor’, posso costruire una casa più bella, forse anche Elfaz, Baldad e Sofar, possono provar’ il senso di colpa,
il Signore, oramai lo so, non mi difende, quel che mi è toccato ora, può capitar’ ancora. Sotto il mio tetto, e per sempre si è intrufolata, la vulnerabilità.
|