Indián a hold-csöndességét kéri (Hungarian)
Mennyit sírtam a szépségéért, mennyit imádkoztam, arra kérve a Nagy Szellemet, legalább az arccsontja ragyogását, szája gyors pillangó rebbenését adja szememnek vissza.
Mennyit sírtam nyári-zivatar-szeméért, mennyit imádkoztam, arra kérve a Nagy Szellemet, legalább a szembogara zöld ébredését, tekintete erdő-hullámzását adja sóvárgásomnak vissza.
Mennyit sírtam villámfelhő-csípőjéért, mennyit imádkoztam, arra kérve a Nagy Szellemet, legalább a kövezeten váratlanul megkoppanó lába ütemét adja idegeimnek vissza.
Mennyit sírtam megránduló melléért, mennyit imádkoztam, arra kérve a Nagy Szellemet, legalább a puhaság végső reményét, az elfogadó bőr fehér szikra-áradását adja kezemnek vissza.
Mennyit sírtam felém-suhanó hajáért, mennyit imádkoztam, arra kérve a Nagy Szellemet, legalább a homloka féloldaláról arcomra-csapó vércseszárnyú fantomát adja képzeletemnek vissza.
Mennyit sírtam megismert nyelvéért, mennyit imádkoztam, arra kérve a Nagy Szellemet, legalább az ajka és a fogai közti gyönyör zászló-csattogását adja ínyemnek vissza.
Mennyit sírtam sikoltó öléért, mennyit imádkoztam, arra kérve a Nagy Szellemet, legalább a Misztikus Nyílás látomását, az elragadtatott vágy kék folyóvölgyeit adja öt érzékemnek vissza.
De most már nem a megérinthetők, láthatók csak a tiszta Elvesztés miatt sírok, arra kérve a Nagy Szellemet, legalább a hold-csöndességemet: az emlékezések-előtti éjt adja sorsomnak vissza. Uploaded by | Fehér Illés |
Source of the quotation | http://feherilles.blogspot.com |
|
Molitva Indijanca za mesečevom tišinom (Serbian)
Koliko sam plakao za njenom lepotom, koliko sam se molio, moleći Velikog Duha, makar sjaj njene jagodice, brze treptaje leptirastih usana vrati mojim očima.
Koliko sam plakao za očima letnjeg pljuska, koliko sam se molio, moleći Velikog Duha, makar zeleno buđenje njenih zenica, šumovito talasanje njenog pogleda vrati mojoj žudnji.
Koliko sam plakao za sevajućim oblacima njenih kukova, koliko sam se molio, moleći Velikog Duha, makar na kaldrmi iznenada odzvanjajući ritam njenih koraka vrati mojim živcima.
Koliko sam plakao za titrajima njenih dojki, koliko sam se molio, moleći Velikog Duha, makar mekoću zadnjeg utočišta, bujicu iskri prihvatajuću kožu vrati mojim rukama.
Koliko sam plakao za nesašnim loknama, koliko sam se molio, moleći Velikog Duha, makar fantom s njenog polupokrivenog čela koji poput krila jastreba me ranjava vrati mojoj mašti.
Koliko sam plakao za okusom njenog jezika, koliko sam se molio, moleći Velikog Duha, makar priželjkivanu zastavu slasti koja među usnama i zubima vijori vrati mom meraku.
Koliko sam plakao za vrištećem naručju, koliko sam se molio, moleći Velikog Duha, makar utvaru Magičnog Otvora, plavo korito neobuzdane čežnje vrati mojim čulima.
Sad već ne plačem za opipljivim, viđenim čarima, tek zbog samog Gubitka, moleći Velikog Duha, makar mesečevu tišinu: noć pre uspomena vrati mojoj sudbi.
Uploaded by | Fehér Illés |
Source of the quotation | http://feherilles.blogspot.com |
|