Ladányi Mihály: Kad zima dođe (Ha jön a tél in Serbian)

Nem kereslek telefonon

a csikorogva bezárult

otthonokban,

nem kereslek

csak itt az utcán

s a kávéházi lányok között.

Hol is keresnélek máshol,

te paradicsomból kiüldözött?

Ha eső csorog,

hidak alatt,

vasúti aluljárókban

várakozom rád –

Kiszellőztetem zsebeimet,

csak címek voltak benne,

ahol már sose várnak.

Ha jön a tél,

a várótermek melegek.

Egyszer arra jöhetnél.

A ködben-bolyongónak

te maradtál csak,

de turisták közt

őgyelegsz már te is,

festett kendőért

riszálod derekad,

nyomorod tőlem messze visz…

De míg a homály

táncol az utcakövön,

a pályaudvari melegedőben várlak,

hiszen

te is keresel valakit:

látom az átvérzett kötést

az életeden!

Ne tražim te telefonom,

u škrgutu zabravljenim

domovima

ne tražim te,

tek na ulici

i među kafanskim devojkama.

Gde bi te drugde tražio

iz blaženstva raja prognanu?

Kad kiša pada

pod mostovima,

nadvožnjacima

čekam te –

Provetrih svoje džepove,

nađoh samo adrese

gde me niko ne čeka.

Kad zima dođe

čekaonice su tople.

Jednom bi mogla doći.

Lutalici u magli

samo si ti ostala

a i ti već među

turistima tumaraš,

zbog šarene marame

kukovima njišeš,

od mene te beda odvlači…

Ali dok sumrak

na pločniku pleše,

u toplini čekaonice te čekam

jer

i ti tražiš nekoga:

vidim prokrvljen zavoj

na tvom životu!