This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Demény Ottó: Il mio ricordo più nitido (Legtisztább emlékem in Italian)

Portre of Demény Ottó

Legtisztább emlékem (Hungarian)

Legtisztább emlékem - a nap!
Az ablak üvegén, diófa barna lombján,
szemem elé tett piros kezemen
áthatolt éles sugara.
Ragyogott a salátaágyás
puhazöld rongyai fölött.
Harciasan megvillogtatta
virágaidat - okkersárga tök.
Elbújt a felhők foszlánya mögé
s előbukkanván, elébb szinezüst
csipkét varázsolt szürke fodraikra.
Tűzében lebegett az egres rozsdás bokra
és a meszelt ól szikrázott fehéren.
A nap! Örök és legtisztább emlékem
e hajdani s gyönyörü életemből,
amikor még boldogtalan se boldog
nem voltam és nem is akartam lenni.
Csak feküdtem a gazban s a fény ömlött
tárt mellemre, karomra, homlokomra,
s csak anyámat szerettem, aki reggel
dolgozni ment s estig haza se tért,
de otthagyta kárpótlásul a fényt
s a kredencben a szikkadt kenyeret.



Uploaded byP. T.
PublisherSzépirodalmi Könyvkiadó, Budapest
Source of the quotationSzigorú hétfő
Publication date

Il mio ricordo più nitido (Italian)

Il mio ricordo più nitido – il sole!
Il suo raggio potente trapassava
il vetro della finestra, la fronda bruna del noce,
la mia mano rossa, posta davanti gli occhi.
Brillava sulle morbide foglie
dell’insalata verde nell’aiuola.
Rifletteva bellicosamente i fiori
color ocra della zucca.
Si nascondeva dietro i lembi delle nuvole
e spuntando, dipingeva le loro balze grigie
con merletti di argento puro.
Nel suo fuoco ardeva il cespuglio rugginoso del
ribes e il porcile scialbato sfolgorava di bianco.
Il sole! L’eterno e più nitido ricordo
della mia bellissima vita di una volta,
quando non ero, né aspiravo ancora
a diventare felice o infelice.
Stavo disteso in mezzo l’erbaccia, la luce
inondava il mio petto, le braccia, la fronte,
volevo bene solo a mia madre, che al mattino
se ne andava a lavorare e non tornava sino la sera,
ma come ricompensa mi aveva lasciata la luce
e un pezzo di pane raffermo, nella credenza.

 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap