This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Pásztor Béla: Sötét házban

Portre of Pásztor Béla

Sötét házban (Hungarian)

Terhes anyámnak megjósolták,
Hogy fiút szül, zord lapvetők.
Épp sötét lovas lovagolt át
Uccánkon, ablakunk előtt.
Mikor a bába megszállottan
Szederjes fenekemre vert
S egy vemhes tehén istállónkban
Szörny, háromszemű borját ellt.
 
Anyácskám mellét megharaptam,
Vérével szívtam fel tejét,
Ifjan fonnyadt el énmiattam.
S a többi gyermeknél elébb
Tette fejemre kilenc ujját
Az űzhetetlen bűntudat.
Pléhtükröt fújt a szomorúság,
Vezetvén hintalovamat.
 
Egy sötét házban voltam gyermek,
Kanyar folyosón éltem én.
S mint kóbor macskák farka,
Lengett felém a füst a háztetőn,
S betöltött kormos gyűlölettel.
Vihogva lestem, hogy ugat
Nyúzott kutyánk s ha pókra leltem,
Téptem a rángó lábakat.
 
Bősz parittyámtól sebezetten
Bukott elémbe száz veréb.
A bőregeret felszegeztem
S átvertem vijjogó szivét.
Amerre mentem, vérző szárnyon,
Kitépett lábon jött a vád –
S de messze-messze volt az Isten,
Ki minden vétket megbocsát!
 
 
(1938)



Uploaded byCikos Ibolja
PublisherMagvető Könyvkiadó
Source of the quotationVálogatott versek
Publication date

minimap