This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Vasić Donojan, Marija: A hant mellett (Pored humke in Hungarian)

Portre of Vasić Donojan, Marija
Portre of Fehér Illés

Back to the translator

Pored humke (Serbian)

     KNJIŽEVNO AUTOMATIZIRANJE, POETIČNO ODSTUPANJE, LITERARNO BIĆE,koje intenzivira i u svakodnevnosti i u deformaciji poznatih vrsta diskursa, koje kondenzira, savija, iskače iz dramatičnog buđenja svesti o jeziku i predmete postavlja naglavce – O TOME GOVORIMO I PIŠEMO, a ne o veličanstvi Kniževnosti.
     ŠTA JE poetično iskustvo i pripovedna nit?
     TO JE odlomak nesputanog i punokrvnog tek pronađenog pisanog teksta neke davno iščezle civilizacije.
     TO JE nepragmatičan oblik diskursa jer ne služi neposrednom, uniformnom cilju, i vrsta samoreferencijalnog jezika koji upućuje jedino na sebe i govori o sebi.
     TO JE „MAŠTOVITO PISANJE“ (imaginative writing), funkcionalnost, jer se ne bavi doslovnom istinom. Dopuštena istina poriče samu sebe kroz večito okretanje točka „istorije“i „umetničke“ istine, pri čemu samo druga ima važnost u raspravi o kreativnom i imaginativnom u zmijolikom i nesagledivom tekstualnom i kontekstualnom tkanju nemirujuće kobi. Nije bitno šta autor, čovek i zajednica misle o istinitosti najplemenitijeg novca datog pod interes, „očuđujući“ trenutak u deliću jezika i podatnoj sagi, pa makar bio i puka obmana, čini niz vrlo složenih diskursa – LITERARNO, nedirnuto i večno, PRIVATNO BIĆE.
     Dakle, NEMA VIŠE veličanstva Književnosti.



Uploaded byFehér Illés
PublisherKnjiževna omladina Srbije Beograd
Source of the quotationNevine godine
Bookpage (from–to)28. strana
Publication date

A hant mellett (Hungarian)

     AZ IRODALMI AUTOMATIZMUSRÓL, A KÖLTŐI MELLÉBESZÉLÉSRŐL, AZ ÍRÓRÓL, aki a mindennapokban is és a ferdeségekben is fokozza a melléfogásokat, aki sűríti, hajlítja, elveti a nyelv drámai ébredezését és fejtetőre állítja az érveket – ÍRUNK ÉS BESZÉLÜNK, nem a fennséges Irodalomról.
     MI a költői tapasztalat és az elbeszélés vezérfonala?
     EZ egy most talált rég eltűnt civilizációból visszamaradt, kötetlen, pezsgő szövegtöredék.
     EZ a tévedések szabad alakja, mert nem szolgál egyetlen egy közvetlen, meghatározott célt, öncélű elvet, mely csak magára utal és magáról beszél.
     EZ AZ „ALKOTÓ SZELLEMŰ ÍRÁS” (imaginative writing), a célszerű, mert nem foglalkozik az egyedüli igazsággal. A jóváhagyott igazság a „történelem” kerekének örökös forgásával és a „művészet” igazságával önmagát cáfolja, mert az alkotó és képzeletbeli, a kígyóként surranó, átláthatalan, nyugtalan sorsról szövődő vitában más érvek érvényesülnek. Nem fontos, hogy az alkotó, az ember és a közösség mit gondolnak az érdekből adott nemes pénz értékérélől, a „meglepő” pillanat a nyelv töredékében és az adott történet erejében rejlik, még akkor is, ha közönséges szemfényvesztés, szédületes, szövevényes vita-ingovány – IRODALMI, az érintetlen, örökös MAGÁNSZEMÉLY.
     Tehát, őfennsége Irodalom TÖBBÉ NEM LÉTEZIK.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://feherilles.blogspot.com

minimap