This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Raičković, Stevan: Ballada az alkonyatról (Balada o predvečerju in Hungarian)

Portre of Raičković, Stevan
Portre of Fehér Illés

Back to the translator

Balada o predvečerju (Serbian)

Pošli ste izvan grada u predvečerje da umirite oči 
i ostali ste sasvim sami. 
Niste ni znali kako tišina voli nepoznate 
da rani iz nevidljive puške. 
I dugo ste uzalud naprezali oči 
Da protumačite arhitekturu ptica koje su letele. 
Predugo ste uzalud bili svijeni prema zemlji 
Kao polomljen luk: 
Hteli ste naivno da uhvatite baš onu kap vremena 
kad se nedirnuta travka popela uvis za novi 
milimetar. 
Pošli ste u predvečerje: 
Niste ni znali 
Da vas ramena bole od nevidljivih krovova 
Da su vam ruke teške od ne sasvim prirodnih ljubavi 
Pomislili ste da vam se u sluhu nešto događa 
A zaboravili ste da ste sa sobom povukli 
zidove jedne jako navikle ulice. 
Pošli ste u predvečerje: 
Išli ste polako 
I tek ste odjedanput shvatili da to nije 
vaš korak iako su noge sasvim vaše. 
Išli ste polako: 
samo sad još laganije 
Skoro kao da ne idete. 
Stali ste 
A učinilo vam se kao da i dalje idete korakom 
koji nije vaš korak. 
Pošli ste izvan grada u predvečerje da umirite oči 
I sada ležite u travi 
Iako znate da ste hteli samo da sednete. 
Pored vašeg uha 
Jedna travka je prilično šumno porasla za milimetar 
— Vi ništa niste čuli. 
U vazduhu su dve ptice obeležile krilima 
skromnu umetnost 
— Vi ništa niste videli. 
Pošli ste u predvečerje 
I sada iz trave krišom otvarate oči 
I čini vam se da vas još uvek neko nišani 
iz nevidljive puške.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://riznicasrpska.net

Ballada az alkonyatról (Hungarian)

Szemeteket nyugtatni indultatok a városból alkonyatkor
és egyedül maradtatok.
Nem is tudtátok a csend mennyire szeret ismeretleneket
láthatatlan fegyveréből megsebezni.
És hiába erőltettétek hosszan szemeteket
Hogy megmagyarázzátok a madárröpte architektúráját.
Túl soká voltatok tört íjként
a földhöz szögezve:
Balgatagon pont azt az időcseppet akartátok megfogni
mikor az érintetlen fű egy milliméterrel feljebb
kúszott.
Az alkonyatba indultatok:
Nem is tudtátok
Hogy vállatokat láthatatlan tető nyomja
Hogy kezetek a nem épp természetes szerelemtől súlyos
Azt hittétek hallásotokkal van gond
De elfeledtétek magatokkal hoztátok
az annyira ismert utca falait.
Az alkonyatba indultatok:
Lassan haladtatok
És egyszerre rádöbbentetek a léptek
nem a tiétek a lábak viszont igen.
Lassan haladtatok:
most még lassabban
Mintha nem is haladnátok.
Megálltatok
Pedig úgy tűnt tovább visznek a léptek
a nem hozzátok tartozó léptek.
Szemeteket nyugtatni indultatok a városból alkonyatkor
És most a fűben hevertek
Pedig tudjátok csak leülni akartatok.
Fületek mellett
egy fűszál tisztán kivehetően nőtt egy millimétert
– Nem hallottátok.
A levegőben szárnyával két madár szerény
művészetet teremtett
– Semmit sem láttatok.
Az alkonyatba indultatok
És most a fűben titokban nyitjátok ki szemeteket
És azt hiszitek még mindig valaki láthatatlan
fegyverrel céloz benneteket.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://feherilles.blogspot.com

minimap