Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Eich, Günter: Mellettem jársz (Gegenwart Magyar nyelven)

Eich, Günter portréja

Gegenwart (Német)

An verschiedenen Tagen gesehen,

die Pappeln der Leopoldstraße,

aber immer herbstlich,

immer Gespinste nebliger Sonne

oder von Regengewebe.

 

Wo bist du, wenn du neben mir gehst!

 

Immer Gespinste aus entrückten Zeiten,

Zuvor und zukünftig:

Das Wohnen in Höhlen,

die ewige troglodytische Zeit,

der bittere Geschmack vor den Säulen Heliogabals

und den Hotels von St. Moritz.

Die grauen Höhlen, Baracken,

wo das Glück beginnt,

dieses graue Glück.

 

Der Druck deines Armes, der mir antwortet,

der Archipelag, die Inselkette, zuletzt Sandbänke,

nur noch erahnbare Reste

aus der Süße der Vereinigung.

(Aber du bist von meinem Blute,

über diesen Steinen, neben den Gartensträuchern,

ausruhenden alten Männern auf der Anlagenbank

und dem Rauschen der Straßenbahnlinie sechs,

Anemone, gegenwärtig

mit der Macht des Wassers im Aug

und der Feuchtigkeit der Lippe-)

 

Und immer Gespinste, die uns einspinnen,

Aufhebung der Gegenwart,

ungültige Liebe,

der Beweis, daß wir zufällig sind,

geringes Laub an Pappelbäumen

und einberechnet von der Stadtverwaltung,

Herbst in den Rinnsteinen

und die beantworteten Fragen des Glücks.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://konradpfaff.de/downloads/14

Mellettem jársz (Magyar)

Különböző napokon nézve

a Leopoldstrasse jegenyéit,

de mindig őszidőben,

mindig rémképek a ködös napból

vagy esőszövedékből.

 

Hol vagy, ha éppen mellettem jársz?

 

Mindig rémképek egykori s jövendő

távoli időkből:

A barlangban lakás,

az örök troglodita kor,

a keserü ízek Heliogabalus oszlopai

és St. Moritz szállói előtt.

A szürke barlangok, barakkok,

hol a boldogság kezdődik,

e szürke boldogság.

 

Karod szorítása, mely felel nekem,

az Archipelagus, a szigetlánc s homokzátonyok

az egyesülés édességének

már csak maradékát sejtetik.

(De te a véremből való vagy,

e köveken, a kerti bokrok és a parkban

a padokon pihenő öregek

mellett, s tovadübörgő hatos villamos

mentén kökörcsin vagy, jelenvaló,

a víz hatalmával szemedben

s ajkad nedvességével —)

 

S mindig rémképek, mik beszőnek,

a jelen felfüggesztése,

érvénytelen szerelem,

a bizonyíték, hogy véletlenül vagyunk,

vékony lomb a jegenyéken

és számontart a városi hatóság,

ősz az esőcsatornákban

s a boldogság megválaszolt kérdései.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap