Giraud, Albert: Pierrot Lunaire 2. [2] (11., 12., 13., 14.) (Pierrot Lunaire 2. [2] (11., 12., 13., 14.) Magyar nyelven)
Pierrot Lunaire 2. [2] (11., 12., 13., 14.) (Francia)11. Messe rouge Pour la cruelle Eucharistie, Sa main, de la Grâce investie, Et d'un grand geste d'amnistie Zu grausem Abendmahle, Die Hand, die gottgeweihte, Mit segnender [Geberde]1 La maigre amoureuse au long cou Cette pensée est comme un clou Elle est svelte comme un bambou ; Die dürre Dirne In seinem Hirne Schlank wie die Pinie, La Lune, comme un sabre blanc Un long Pierrot déambulant Il flageole, et s'agenouillant, Der Mond, ein blankes Türkenschwert Pierrot irrt ohne Rast umher Es schlottern unter ihm die Knie, Les beaux vers sont de larges croix Aux glaives les cadavres froids lls ont trépassé, cheveux droits, Heilge Kreuze sind die Verse In den Leibern schwelgten Schwerter, Tot das Haupt – erstarrt die Locken -
|
Pierrot Lunaire 2. [2] (11., 12., 13., 14.) (Magyar)Vörösmise Nagy áldozáshoz – nagy, kegyetlen Megrándul felkent keze menten, Megváltó gesztusba meredten A kéz, a szent, magasztos Megáldó gesztusokkal E gondolat mint buzogány Mint a bambusz olyan sovány, A nyurga lányka Az ő agyában Mint a fenyőfa. A Hold, e fehér színü kard Néz megnyúlt Pierrot, zavart És azt álmodja, hogy ma halk A Hold, e fényes kardpenge Pierrot ijedten oldalog Megremegnek a térdei, Kardoknak skarlát ünnepet Mindegyik ki így szenvedett, Szent keresztek mind a versek, Testükön kardok legeltek, Holt a fej – és kő a fürtök –
|