Les feuilles mortes (Francia)
Oh! je voudrais tant que tu te souviennes des jours heureux où nous étions amis, en ce temps-là la vie était plus belle et le soleil plus brûlant qu'aujourd'hui. Les feuilles mortes se ramassent à la pelle, tu vois, je n'ai pas oublié... Les feuilles mortes se ramassent à la pelle, les souvenirs et les regrets aussi. Et le vent du Nord les emporte dans la nuit froide de l'oubli. Tu vois, je n'ai pas oublié la chanson que tu me chantais.
C'est une chanson qui nous ressemble, toi qui m'aimais et je t'aimais. Et nous vivions tous deux ensemble toi qui m'aimais moi qui t'aimais. Mais la vie sépare ceux qui s'aiment tout doucement sans faire de bruit. Et la mer efface sur le sable les pas des amants désunis. Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://vmek.niif.hu/02400/02476/02476.htm |
|
Halott levelek (Magyar)
Jusson eszedbe, mi oly messze tűnt, az az idő, mi csak tiéd s enyém, ó, sokkalta szebb volt az életünk, és ragyogóbb, hisz dőlt ránk a fény. Kupacban áll a sok holt falevél - a tűnt nyarak emléke int, kupacban áll már a sok holt levél, mint könnyeink és örömeink. És az őszi szél elhordja mind, hol feledésnek éje vár, de lásd, tudom még szó szerint azt a dalt, mi oly messze már...
E dal miénk, hozzánk hasonló, tiéd e dal s enyém, szivem, nincs két sziv még oly egybehangzó, mint szíved és az én szivem. Csendben válnak el, egy szót se szólva, kiket az élet űz tovább, és az ár, a tengerár lemossa a tűnt szeretők lábnyomát.
Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://vmek.niif.hu/02400/02476/02476.htm |
|