Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Fargue, Léon-Paul: Egy éjjeli szag... (Une odeur nocturne… Magyar nyelven)

Fargue, Léon-Paul portréja

Une odeur nocturne… (Francia)

Une odeur nocturne, indéfinissable et qui m’apporte un doute obscur, exquis et tendre, entre par la fenêtre ouverte dans la chambre où je travaille.
Mon chat guette la nuit, tout droit, comme une cruche… Un trésor au regard subtil me surveille par ses yeux verts…
La lampe fait son chant léger, doux comme on l’entend dans les coquillages.
Elle étend ses mains qui apaisent. J’entends les litanies, les choeurs et les répons des mouches dans son auréole. Elle éclaire les fleurs au bord de la terrasse. Les plus proches s’avancent timidement pour me voir, comme une troupe de nains qui découvre un ogre…
Le petit violon d’un moustique s’obstine. On croirait qu’un soliste joue dans une maison très lointaine… Des insectes tombent d’une chute oblique et vibrent doucement, sur la table. Un papillon blond comme un fétu de paille se traine dans la petite vallée de mon livre…
Une horloge pleure. Des souvenirs dansent une ronde enfantine…
Le chat se fend à fond. Son nez dessine en l’air quelque vol invisible…Une mouche a posé ses ciseaux dans la lampe…
Des bruits de cuisine s’entassent dans une arrière-cour. Des voix contradictoires jouent à pigeon-vole. Une voiture démarre. Un train crie dans la gare prochaine. Une plainte lointaine et longue s’élève…
Et je pense à quelqu’un que j’aime, et qui est si petit d’être si loin, peut-être, par-delà des pays noirs, par-delà des eaux profondes. Et à son regard qui m’est invisible…



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

Egy éjjeli szag... (Magyar)

Egy éjjeli szag, megragadhatatlan és homályos, belém különleges, szelíd kétséget oltó, száll be a nyitott ablakon dolgozószobámba.
Macskám az éjszakát kémleli, felegyenesedve mint egy váza... Szubtilis tekintetű kincs figyel rám zöld szeméből...
Könnyed dalát duruzsolja a lámpa, lágyan mint a tengeri kagylók.
Kinyújtja megnyugtató karjait. Legyek litániáit, ellenkarait, antifóniáit hallom az arany lámpafényglóriából. Beragyogja a veranda virágait. A közelebb levők félénken előrelopakodnak, hogy jobban lássanak engem, olyanok, mint egy törpekülönítmény ha emberevő óriást fedez föl...
Egy szúnyog zsebhegedűje csak szól, szól. Vélnéd, valaki szólót játszik egy messzi messzi házban... Rovarok zuhannak ferdén és vibrálnak lágyan az asztalomon. Egy szőke lepke vergődik előre szalmaszálszerűen kinyitott könyvem hajlatának szűk völgyében... Egy falióra sír. Emlékek járnak gyermeki körtáncot...
A macska egészen előre nyúlik. Orra láthatatlan röptöt rajzol a semmire... Egy légy elhelyezte ollóját a lámpában...
Konyhazajok rakódnak egymásra egy hátsóudvarban. Ellentmondásos hangok repül-a-repül-a-ház-at játszanak. Beindítanak egy autót. Vonat kiált a közeli pályaudvaron.  Elnyújtott távoli panaszszó hangzik fel...
Én pedig olyasvalakire gondolok, akit szeretek, és aki olyan pici, mert olyan messze van. Talán a fekete országokon is túl, a mély tengereken is túl. És a szemére, mely szememnek láthatatlan.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap