Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Mockel, Albert: Káprázatok (Mirages Magyar nyelven)

Mockel, Albert portréja

Mirages (Francia)

Venise

Une haleine d’été frôle, à peine,
l’eau des lagunes immobiles.
Des voiles, dans l’heure aérienne,
glissent, d’île en île.

Les iris de la mer et les lilas des cieux
mêlent à la lumière une flore hyaline;
une aile, là-bas, longue et fine,
est un son de cristal aux cieux.

L’ombre de la barque est bleue sur les eaux;
une vague s’y joue et fourmille de roses.
Quel délice plus pur, qu’en aspirer l’arome, -
cueillir l’azur aux flots, et dans l’ombre des roses…
N’es-tu pas comme une onde infinie qui prolonge
un rêve aux dômes d’or sur lui-même penché?
Vois: tout est confondu dans le songe des choses.
Rien n’est plus que mirage, et le plus beaux mensonges
sont dits par ces lointains où des palais légers
naissent du flot où ils reposent.

Là-bas, une voile blanche
glisse sur son reflet qui tremble
et pénètre la mer unie.
Il semble qu’elle vogue au bleu du ciel d’été
et c’est une autre mer limpide au-dessus d’elle…
Et le reflet, sur l’eau doucement agitée,
ainsi diaphane est une aile
qui se suspend dans la clarté.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://www.yumpu.com/fr

Káprázatok (Magyar)

Velence

A nyár lehelete a mozdulatlan
Lagúnák felszínét alig érinti meg.
Egy vitorla e fennkölt pillanatban
Szigettől szigetig lebeg.

A tenger írisze s az ég orgonacsokra
Áttetsző szirmokat kever a tiszta fénybe;
Míg lent egy finom, nagy vitorla szárnya;
A kristályos ég hangján cseng ki messze.

A vízen kéken ring egy bárka árnya;
Egy rózsával telt hullám cirógatja.
Ó, tisztább élvezet habok kékjét halászni,
Mint árnyékvédte rózsák illatát beszívni…
A lélek nem a hullám megtévesztő mása,
Arany dómokban egy csodás, önfeledt ábránd?
Lám, minden elvegyül a dolgok álmaival;
Mindez káprázat és a legszebb ámítás,
Ha könnyed paloták a távolban kikélnek
Az árból, ahol rég pihentek.

Ott lent fehér vitorla siklik
Saját visszfényén, mely megrezdül ettől
És átszeli a víz egyhangúságát.
Talán a nyári ég: azúrján át lebeg.
Egy másik tenger az, mely most fölötte tükröz…
S az enyhén ringó visszfény a vízen
Olyan, mint egy átlátszó szárny, amely
Már súlytalanul függ a tiszta űrben.

 
*25 000*



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaF. Z.

minimap