Gašpar Đokić , Danja: Ne ébressz fel (Zaboravi me probuditi Magyar nyelven)

hoćeš li se sutra sjećati
ovih ruku što sam ti ih 
prinjela na grudi
kao kruh i sol

uz uzdrhtalo vriskanje
snom dodirnute utrobe
gdje su se razrnile
sve prošle nevjerice

i mog glasa u naviranju
klasje moje dok si povijao
naletom tvojih dlanova
u onom trenutku bljeska
kad sam postala 
boginja prvog uzleta

reci mi hoćeš li pamtiti
bezvuk narednog jutra
u kojem smo skupljali
ostatke prošlih samoća
kroz želju da ih nikada više
ne obučemo na sebe

i da li ćeš primijetiti poruku
koju sam ti ostavila
titranjem svakog
bivšeg straha
pored tvog uzglavlja

ljubavi ako odeš
nemoj me buditi

emlékszel-e majd holnap
erre a kézre melyet
mint kenyeret és sót
helyeztem melledre

a reszketőn sikongó
álomérintett anyaméhre
ahol szétporladt
a múltbéli hitetlenség

és elcsukló hangomra
abban a fényes pillanatban
tenyered símítása
után lehulló fejkendőmre
mikor az első szárnysuhintás
istennője lettem

mondd megjegyzed-e
a másnap reggeli csendet
melyben a múlt magánykacatait
gyűjtöttük egybe azzal
hogy soha többé
nem vesszük fel

és észreveszed-e 
fejed mellett
hagyott üzenetemet
melyben régi
félelemeim remegnek

szerelmem ha elmégy
ne ébressz fel