Pintér Tibor: Teljes zavar

Ma derűs idő kerekedett, zaklatott kezdés
után jól alakultak a dolgok,
a gyermek megjelent.
 
Az autók mindensége, a létezés fix
pontjai.
 
Persze menekülés az óvodából,
persze a túlspilázott így
becsatornázhatatlan, de
érthető féltés.
 
Hinta – palinta a játszón, helyzetek.
Odafelé kérte, hogy fogjam a
kezét. Beletúrt az avarba
majd megpuszilta a kezem.
 
Ilyen zavart még nem éreztem.
 
Mikor jössz el hozzám,
kérdezte?
 
Bármikor…
Már ott is vagyok.