Pintér Tibor: itt álltak tegnap

mikor a csend felfalta önmagát,
megszakadt nyomok ostoba
egymásutánja:
gyermekkorom sötét tűzfal-félelmeinek
tövében, nyálkásan csillogó
múlt nappalaim.
a derengő, sötétben átvérzett stigmák
övezte arcocskák.
 
azóta történt egy s más. de megint eltérek:
nem, nem, nem edződtem még hozzá
a szívós elviseléshez,
nagyjából egészséges vagyok, munkabíró,
és nem túlságosan
                 semmilyen.