Sipos Tamás: A perdifiato (Lélekszakadva Olasz nyelven)

Rohan az idő és vele a város is, ami úgy csap
az izzadt hóna alá, mint egy megtermett, török
nevű ex-kidobó. Most is csak a hajam hosszán
érzem, hogy megint három hónap telt el
egyben. A Délinél a mozgólépcső rozsda-
türelemmel nyöszörög, a felszínre érve
egy népdal üti meg a fülem, amit mímelt
tájszólással énekel egy lány a placc közepén.
Csak vonszolja magát az ember, ha dolga akad
a várossal, még akkor is, ha fogalma sincs,
merre tart, de amint beesik a fűtött
szobába, minden pohár megtelik méreggel.

Precipita il tempo e con esso anche la città, che t’afferra
sotto le ascelle sudate come un corpulento, ex -  
buttafuori, col nome turco. Anche adesso m’accorgo solo
dalla lunghezza dei miei capelli, che frattanto son passati
di nuovo tre mesi. Presso la stazione ferroviaria Déli la
scala mobile si lamenta con una arrugginita pazienza,
sbucato in superficie, nel mezzo della piazza mi giunge
alle orecchie una canzone popolare, cantata imitando un
dialetto, da una ragazza. L’uomo trascina se stesso, se gli
capita di sbrigar qualcosa in città, anche se non ha idea
dov’è diretto, ma appena piomba nella stanza riscaldata,
tutti i bicchieri si riempiono di veleno.