A levél (Magyar)
Szünetszakadatlan
csak neked írnék -
mindent ami eszembe ötlik
s hallgatnád a szavam,
mint otthon ha beszélek.
Míg írom a levelet
teveled beszélek,
s te itt ülsz előttem...
Megfoghatlak ha akarlak -
s akarlak.
Tegnap délután lefeküdtem,
s ott voltál mellettem az ágyon,
arcod arcomat simította.
Aztán hirtelen vége szakadt,
magamra maradtam.
Azóta úgy járok-kelek,
fekszem, ülök
állok:
anyaszült egyedül.
Fejem üres,
lelkem üres
csontom üres,
gyomrom üres,
várom: az ég
tüzes gerendája talán
fejemre ledől.
Tépem a naptár leveleit,
de naponta
csak
egyszer.
Ha lefekszel:
hiányomat ölelheted az ágyon.
Majd ha hazamegyek?
Nem tudom.
Elhessegetem a rímet, mert már
az se igaz:
vágyom.
Nélküled kiégett lámpa életem.
| Feltöltő | Cikos Ibolja |
| Az idézet forrása | http://www.vmarianna.eoldal.hu/ |
|
La lettera (Olasz)
Solo a te vorrei scrivere
ininterrottamente
di tutto quel che mi passa per la mente
e tu ascolteresti le mie parole
come quando parlo a casa.
Finché scrivo la lettera
con te che parlo
e tu stai seduta di fronte a me…
Posso afferrarti se voglio -
ed io lo voglio.
Mi son sdraiato ieri pomeriggio,
tu eri vicino a me sul letto,
il tuo viso accarezzava il mio.
Poi all’improvviso tutto s’è interrotto,
son rimasto solo.
Da allora vado girando,
son sdraiato, seduto,
sto in piedi:
solo, come Dio mi ha fatto.
Ho la testa vuota,
l’anima vuota,
le ossa vuote,
lo stomaco vuoto,
aspetto: forse
la trave infuocata del cielo
mi cadrà sulla testa.
Strappo i fogli del calendario
ma solo
una volta
al giorno.
Se ti sdrai:
puoi abbracciare la mia mancanza sul letto.
Quando sarò di ritorno?
Non lo so.
Scaccio le rime, perché
neppure quelle son vere:
spasimo.
Senza di te la mia vita è una lampada spenta.
|
