Esőcseppek (Magyar)
Eljön a nap, hogy többet nem leszek, a könyvespolcon kis kötet leszek. Mi életem volt: öröm, szenvedés, sötét sorok örök csendjébe vész. * Néhanapján egy kéz értem kinyul, s zörgő lapjaimon váratlanul fölsüt egy szó, mint másvilági hold, s uj életet kezd, ki fölém hajolt. * Gomolygó századok fojtó ködöt lehellnek szét a holt sorok fölött: tartsátok lapjaim a fény felé és lássátok meg rejtett vizjelét! * Holtan is élek, míg irgalma tart a papirosnak s míg a fölkavart korok örvénye majdan elnyeli min szólt a dal, az ősi nyelvet is. * Mint lehellet a hideg ablakon, úgy sorvad el emlékem egy napon s mint a porszem, mely sivatagba hull, az időbe veszek nyomtalanul.
|
Gocce di pioggia (Olasz)
Verrà il giorno, in cui io non ci sarò, sarò sullo scafale dei libri un piccolo libro. Quel ch’è stata la mia vita: gioia, dolore, si perde nell’eterno silenzio delle righe. * Talora, per prendermi una mano s’allunga, e sulle mie pagine fruscianti s’illumina una parola, come la luna d’oltretomba, e per chi mi sfoglia, inizia una nuova vita. * Secoli vorticosi spargono nebbia asfissiante sopra le righe morte: volgete le mie pagine verso la luce, e scoprite la sua filigrana nascosta! * Vivrò anche da morto, finché la clemenza della carta dura, e finché il turbine delle ere sconvolte un giorno inghiotte anche la lingua antica in cui la poesia parlava. * Come l’alito sulla finestra fredda, così deperirà un giorno il mio ricordo e come un granello, caduto nel deserto, senza lasciar’ tracce mi perderò nel tempo.
|