Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Rab Zsuzsa: Il Barbarossa (A Rőtszakállú Olasz nyelven)

Rab Zsuzsa portréja
Cikos Ibolja portréja

Vissza a fordító lapjára

A Rőtszakállú (Magyar)

Mark Szergejev irkutszki költőnek*
 
- Irkutszkban most kel a nap.
Reggelihez ül a családom.
Én meg itt... nemrég vacsoráztam.
- Az már majdnem a világvége!
Tudod-e, Mark, hogy az apám is
járt pedig ott... a ti Bajkálotokban
mosta, szegény, a zsebkendőjét...
Szél nem sodorhat messzebb madarat,
mint embert a történelem.
 
- Magam is: ukrajnai volnék.
Ott születtem.
Emberségre apám ott oktatott.
Ott élt nagyapám... Sokat emlegették,
mint jó embert, mint jó orvost, mint aki
segít mindenkin. Nem ismertem én már.
Kivitték, még tizennégyben, a frontra...
 
- Vörös szakálla volt...
- Honnan tudod?
- Szakálla? és vörös?
- Mint afféle hitetartó zsidónak.
- És katonaorvos lett? Przemyśl alatt?
- Alighanem Przemyśl alatt is.
 
*
 
A háború, a háború
kiverte az apám kezéből
Homéroszt és Cicerót.
Lábába golyó harapott.
Hevert a halottak között,
idegen mezőn,
Przemysl alatt.
Magáhoztért. Sötétedett.
(El-elcsuklott a folytatásnál mindig.)
 
Jöttek az orosz szanitécek.
Jöttek lézengő katonák.
Vízért tátogtam. Egyik észrevett.
Káromkodott, és belémvágta
bajonétját. Kijött a hátamon.
Még mozogtam. Fölkapta újra.
Akkor egy szálas katonaorvos
odaugrott, és félrelökte.
Nem felejtem: vörös szakálla volt.
Neki köszönhetem, hogy élek.
 
*
 
Fölfektették parasztszekérre
Valahányszor zökkent a szekér
a csámpás dűlőutakon,
a száján vér bugyogott.
 
Mégis elért Szibériába.
Hét vad év után mégis hazaért.
Idők jártával két gyerek
únszolta a történetért:
- Mégegyszer, onnan,
mikor odaugrott...
 
*
 
Csöndesen élt közöttünk
az a legendás Rőtszakállú.
És harminc évvel később testet öltött.
Egyszer a bombát söpörte félre
házunk fölül,
máskor garázda részeget
tuszkolt ki a szobánkból,
szögletes, lila kenyérrel kínált.
Arcát és rangját váltogatta -
tudtuk azért, hogy ő, hogy ő az:
a Rőtszakállú.
 
*
 
Apám halott.
Halott, Mark, a te nagyapád is.
Megkímélte a háború -
végzett vele a spanyoljárvány.
 
Már nem tudunk utánajárni semminek.
Némák az egykori tanúk.
Ülünk. Mi is csak hallgatunk.
Kívül és fölül a Barátság
rézcsattogású szólamain.
 
 
1967
 
*Mark Davidovics Szergejev [Марк Давидович Сергеев](1926-1997) szovjetorosz költő, műfordító, író, kritikus.
 
 



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaAranyvasárnap

Il Barbarossa (Olasz)

A Mark Sergeev poeta di Irkutsk*
 
A Irkutsk ora sorge il sole.
La mia famiglia s’appresta a far’ colazione.
Io invece qui…avevo cenato da poco.
- Là, è già quasi la fine del mondo!
Eppure, lo sai Mark, che anche mio padre
è stato da quelle parti… poveraccio,
nel vostro Bajkal lavava il fazzoletto…
Non c’è vento, che trasporti un uccello
più lontano, come fa la storia, con l’uomo.
 
- Quel che mi riguarda: io sarei ucraino.
Son nata là.
E’ là che mio padre mi istruiva sull’umanità.
E là che ha vissuto mio nonno… Lo rammentarono
spesso, come un brav’uomo, bravo medico,
colui che aiuta tutti. Io non l’avevo conosciuto.
Nel quattordici, lo portarono sul fronte…
 
- Aveva barba rossa…
- Come fai a saperlo?
- La barba? Che è rossa?
- Come in genere lo è l’ebreo credente.
- E’ diventato medico militare? Sotto Przemyśl?
- Presumibilmente anche sotto Przemyśl.**
 
                                  *
 
La guerra, la guerra
aveva privato mio padre
di Omero e di Cicerone,
un proiettile gli perforò la gamba,
giaceva tra i morti,
sul campo straniero,
sotto Przemysl.
Rinvenne. S’imbruniva.
(nel proseguire gli si strozzava la voce.)
 
- Vennero i barellieri russi.
Vennero soldati prostrati.
Ansimavo per un po’ d’acqua. Uno se ne accorse.
Bestemmiò, mi piantò la baionetta.
E’ uscita di dietro, sulla schiena.
Continuai a muovermi. L’afferrò di nuovo.
Allora un soldato ben piantato
gli saltò addosso spingendolo di lato.
Non lo dimentico: aveva barba rossa.
A lui che posso ringraziare, se son vivo.
 
                           *
 
Lo misero su un carro dei contadini,
ogni volta che sobbalzò
sulla callaia accidentata,
gli gorgogliava sangue dalla bocca.
 
Eppur ce la fece ad arrivare in Siberia.
Dopo sette anni ritornò a casa.
Col tempo, due ragazzi lo incalzarono
per sentire il racconto:
- Un’altra volta, di là, da quando
quel tale saltò addosso…
 
                            *
 
Quel Barbarossa leggendario,
visse in silenzio tra di noi.
E trent’anni dopo prese forma.
Una volta spazzò via la bomba
sopra la nostra casa,
un’altra volta spinse fuori un ubriaco
rissoso dalla nostra stanza,
offriva pane viola, angolare.
Cambiava il viso, il titolo –
eppur’ lo sapevamo, che è lui, è lui:
il Barbarossa.
 
                               *
 
Mio padre è morto.
Mark, è’ morto, anche tuo nonno.
La guerra l’aveva risparmiato -
se lo portò via la spagnola.
 
Ormai non possiamo verificare niente.
I testimoni d’un tempo sono morti.
Siamo seduti. Senza una parola.
Fuori e sopra i canti
rimbombanti dell’Amicizia.
 
 
1967
 
 
*Mark Davidovič Sergeev (1926 – 1997) poeta, scrittore, traduttore, critico russo.
** Przemyśl (in ucraino: Перемишль, Peremyšl; in tedesco Premissel) è una città polacca del distretto di Przemyśl nel voivodato della Precarpazia.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap