Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Arany János: Stirb singend (Mindvégig Német nyelven)

Arany János portréja

Mindvégig (Magyar)

A lantot, a lantot
Szorítsd kebeledhez
   Ha jő a halál;
Ujjod valamíg azt
Pengetheti: vígaszt
   Bús elme talál.

Bár a szerelem s bor
Ereidben nem forr:
   Ne tedd le azért;
Hát nincs örömed, hát
Nincs bánat, amit rád
   Balsors keze mért?...

Hisz szép ez az élet
Fogytig, ha kíméled
   Azt ami maradt;
Csak az ősz fordultán,
Leveleid hulltán
   Ne kivánj nyarat.

Bár füstbe reményid, -
S egeden felényit
   Sincs már fel a nap:
Ami derüs, élvezd,
Boruját meg széleszd:
   Légy te vidorabb.

S ne hidd, hogy a lantnak
Ereje meglankadt:
   Csak hangköre más;
Ezzel ha elégszel,
Még várhat elégszer
   Dalban vidulás.

Tárgy künn, s temagadban -
És érzelem, az van,
   Míg dobban a szív;
S új eszme ha pezsdűl;
Ne vonakodj restűl
   Mikor a lant hív.

Van hallgatód? nincsen?
Te mondd, ahogy isten
   Adta mondanod,
Bár puszta kopáron
- Mint tücsöké nyáron -
   Vész is ki dalod.

1877 júl. 24



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu

Stirb singend (Német)

Drück, noch wenn der Tod kommt,
die Laute, die Laute
        an dich: denn du weißt,
solang du in Übung
bleibst, löst sich, was Trübung war,
        tröstlich im Geist.

Drum leg sie nicht nieder.
Auch wenn deine Glieder
        nicht sieden von Wein
und Liebe: bereiten
nicht wechselnde Zeiten
        dir Freude und Pein?...

Schön ist ja das Leben
bis in sein Verschweben.
        Nur zehre am Rest
besonnen: erträume
für herbstliche Bäume
        kein Sommernachtsfest.

Ist Hoffnung zerstoben,
deckt Aschenrauch droben
        die Sonne halb zu, -
genieß das noch Blaue,
zerstreue das Graue,
        sei heiterer: d u .

Erschlafft ist die Laute
nicht, nur der vertraute
        Klangumfang verrückt:
Nimm's an, und erfahre,
wie oft noch der klare
        Gesang dich beglückt.

Stoff? Draußen und innen, -
Gefühle durchrinnen
        dein Herz bis zuletzt,
neu gären Ideen.
Nicht faul widerstehen,
        die Laute ruft: Jetzt!

Du singe ob einer
dir zuhört, ob keiner,
        gab Gott dir das Glück.
Und mag auch dein Singen
so nutzlos verklingen
        wie Grillenmusik.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.mek.iif.hu

minimap