Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

József Attila: Tu as refait de moi cet enfant… (Gyermekké tettél Francia nyelven)

József Attila portréja

Gyermekké tettél (Magyar)

Gyermekké tettél. Hiába növesztett

harminc csikorgó télen át a kín.

Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.

Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.

 

Számban tartalak, mint kutya a kölykét

s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.

Az éveket, mik sorsom összetörték,

reám zudítja minden pillanat.

 

Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.

Ostoba vagyok - foglalkozz velem.

Hiányod átjár, mint huzat a házon.

Mondd, - távozzon tőlem a félelem.

 

Reám néztél s én mindent elejtettem.

Meghallgattál és elakadt szavam.

Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;

hogy tudjak élni, halni egymagam!

 

Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -

magamba bujtam volna, nem lehet -

alattam kő és üresség fölöttem.

Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.

 

Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,

kinek szeméből mégis könny ered.

Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén

nagyon meg tudtam szeretni veled.

 

1936. május



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet

Tu as refait de moi cet enfant… (Francia)

Tu as refait de moi cet enfant que les traces

De trente hivers mauvais en vain montrent grandi.

Je ne peux pas aller, rester. Quoi que je fasse,

Malgré moi c’est vers toi que je me vois conduit.

 

Je te tiens, je veux fuir comme la chienne emporte

Son petit dans ses dents. J’ai peur d’être étranglé.

À chaque instant je suis giflé par la cohorte

Des années où j’ai vu mon destin se briser.

 

Nourris-moi car j’ai faim, borde-moi car je gèle,

Vois comme je suis bête. Occupe-toi de moi.

Ton absence est un courant d’air qui me flagelle.

La peur me quittera si tu lui parles, toi.

 

Quand tu m’as regardé, ma vie fut une fable,

Quand tu m’as écouté, j’ai vu les mots tarir.

Fais que je ne sois plus cet homme inexorable,

Que je sache tout seul comment vivre et mourir.

 

J’ai dormi sur le seuil, repoussé par ma mère.

J’ai voulu me cacher en moi-même, insensé.

Sur moi rien que le vide et sous moi que la pierre.

Dormir! C’est à ta porte que je viens frapper.

 

Sais-tu qu’il y en a qui pleurent en silence

Et qui sont cependant aussi durs que je suis.

Vois: pour toi mon amour est de telle puissance

Qu’avec toi maintenant je peux m’aimer aussi.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.c3.hu/~eufuzetek/fr

minimap