József Attila: Kiáltozás

Jaj, szeressetek szilajon,

hessentsétek el nagy bajom!

Eszméim közt, mint a majom

a rácsok közt le és föl,

vicsorgok és ugrándozom,

mert semmit nem hiszek s nagyon

félek a büntetéstől.

Halandó, hallod-e dalom,

vagy zúgod csak, mint a vadon?

Ölelj meg, ne bámulj vakon

a kifent rohamkéstől -

nincs halhatatlan oltalom,

akinek panaszolhatom:

félek a büntetéstől.

Mint fatutaj a folyamon,

mint méla tót a tutajon,

száll alá emberi fajom

némán a szenvedéstől -

de én sirok, kiáltozom:

szeress: ne legyek rossz nagyon -

félek a büntetéstől.

1936. november-december