József Attila: T'attendo (Várlak Olasz nyelven)

Egyre várlak. Harmatos a gyep,

Nagy fák is várnak büszke terebéllyel.

Rideg vagyok és reszketeg is néha,

Egyedül olyan borzongós az éjjel.

Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét

És csend volna. Nagy csend.

De hallanánk titkos éjjeli zenét,

A szívünk muzsikálna ajkainkon

És beolvadnánk lassan, pirosan,

Illatos oltáron égve

A végtelenségbe.

1922 első fele

Più e più t'attendo. Fresca è l'erba di rugiada,

pure alberi attendono grandi dalla chioma fiera.

Tutto d'un pezzo sono e trepido talora,

solo, in siffatta notte da brividi donare.

Se venissi, il prato intorno a noi si ravvierebbe

e silenzio, gran silenzio vi sarebbe,

ma misterioso un melos noi s'udrebbe,

sulle labbra musica il nostro cuore suonerebbe

e rutilando fonderemmo, lentamente,

vampe levando su d'un'ara aulente

per l'immenso.