Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

József Attila: Aer vreau! (Levegőt! Román nyelven)

József Attila portréja

Vissza a fordító lapjára

Levegőt! (Magyar)

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott

hazafelé menet?

A gyepre éppen langy sötétség szállott,

mint bársony-permeteg

és lábom alatt álmatlan forogtak,

ütött gyermekként csendesen morogtak

a sovány levelek.

 

Fürkészve, körben guggoltak a bokrok

a város peremén.

Az őszi szél köztük vigyázva botlott.

A hűvös televény

a lámpák felé lesett gyanakvóan;

vadkácsa riadt hápogva a tóban,

amerre mentem én.

 

Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,

e táj oly elhagyott.

S im váratlan előbukkant egy férfi,

de tovább baktatott.

Utána néztem. Kifoszthatna engem,

hisz védekezni nincsen semmi kedvem,

mig nyomorult vagyok.

 

Számon tarthatják, mit telefonoztam

s mikor, miért, kinek.

Aktákba irják, miről álmodoztam

s azt is, ki érti meg.

És nem sejthetem, mikor lesz elég ok

előkotorni azt a kartotékot,

mely jogom sérti meg.

 

És az országban a törékeny falvak

- anyám ott született -

az eleven jog fájáról lehulltak,

mint itt e levelek

s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,

mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse

s elporlik, szétpereg.

 

Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.

Lelkem nem ily honos.

Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,

aki alattomos.

Sem népet, amely retteg, hogyha választ,

szemét lesütve fontol sanda választ

és vidul, ha toroz.

 

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.

Pedig hát engemet

sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,

mint apró gyermeket,

ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.

Én tudtam - messze anyám, rokonom van,

ezek idegenek.

 

Felnőttem már. Szaporodik fogamban

az idegen anyag,

mint szivemben a halál. De jogom van

és lélek vagy agyag

még nem vagyok s nem oly becses az irhám,

hogy érett fővel szótlanul kibirnám,

ha nem vagyok szabad!

 

Az én vezérem bensőmből vezérel!

Emberek, nem vadak –

elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,

nem kartoték-adat.

Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,

jó szóval oktasd, játszani is engedd

szép, komoly fiadat!



Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu

Aer vreau! (Román)

Cine m-ar opri să vă spun, ce m-a supărat
în drum spre acasă?
Pe iarbă chiar noapte călduţă s-a lăsat,
o catifea-ceaţă
şi sub picioare nedormiţi se învârteau,
ca copii bătuţi în linişte mormăiau
frunze ca o pată.
 
Cruţător, în juru-mi tufe se ghemuiau
aici în mahala.
Brize de toamnă printre ele se poticneau.
Răcoroasă tina
spre lămpile din jurum-mi pândea bănuitor;
un califar s-alerta în lac măcăitor,
atunci în calea mea.
 
Mă gândeam, că m-ar putea oricine ataca,
ce preajmă pustie.
Şi iată, neaşteptat un bărbat apărea,
trecea lângă mine.
M-am uitat după el. M-ar putea chiar şi prăda,
căci eu  nu am nici un chef de-a mă apăra,
bietul de mine.
 
Sunt mulţi, cei care ţin cont ce am telefonat,
când, cui, şi pentru ce.
Ei notează în acte, despre ce am visat,
şi cine pricepe.
Nu pot bănui, când vor găsi o cauză
ca să scotocească-n aceea cartotecă
care mă-njurie.
 
Şi în ţara acesta sunt sate plăpânde
- mama ’ici purcede -
cei de pe pomul dreptăţii de mult căzute,
ca aceste frunze,
şi dacă-i calcă în picioare un ghinion,
încep a fosni, dând veste suferinţelor,
alteră, dispare.
 
Ah, eu nu aşa mi-am închipuit ordinea.
Sufletului străin.
N-am crezut că va trăi mai bine acela
care-i viclean, hain.
Nici popor, căruia dacă alege i frică,
şi cu ochii la pământ, răspunsuri cumpănă,
la praznic e nostim.
 
Eu nu, nu astfel mi-am închipuit ordinea.
Deşi nu am ştiut
pe mine oare de ce mă băteau adesea
când am fost un mic prunc,
cine ar fi sărit când strig să mă ajute.
Eu ştiam – departe-i mama, neamuri multe,
aceştia străini sunt.
 
Deja-s adult. În măsele mi se adună
material străin,
ca şi în inima-mi moartea. Am dreptul dacă
nu sunt glod sau spirit,
şi pielea mea chiar nu este atât de scumpă,
ca fără cuvinte, matur, eu să suport că
pot să fiu stânjenit!
 
Superiorul meu din suflet mă ordonă!
Oameni, nu animali -
creieri suntem! Inima de dorinţă plină,
nu-i cod într-un dosar.
Hai, vino libertate! Tu să-mi naşti ordine,
educă cu cuvinte şi las’ să se joace
fiul tău frumos, brav!



FeltöltőBandi András
Az idézet forrásasaját

minimap