Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az év fordítója Efraim Israel!
Hírek

Kosztolányi Dezső: Il padre (Az apa Olasz nyelven)

Kosztolányi Dezső portréja

Az apa (Magyar)

Mily gyorsan távolodsz a nagy időben

tőlem, fiam.

Már idegesen kelsz föl az ebédtől,

eltűnsz, szaladsz.

Újságot olvasol, amikor beszélek,

kurtán felelsz.

Barátaiddal vagy. Üres a szobád.

Üres a lelkem.

Nem látod arcomon botor szerelmem.

Nem veszel észre.

Csikorgó hangom iszonyú tenéked.

Nehéz a kezem.

Anyád lett megint egyetlen barátnőm.

Véle beszélek.

Halkan említem hancúzó korunkat.

Hogy meg ne halljad.

Így hagytam el egykor én is apámat.

Ő is így ment el.

Nehéz sóhajjal, büszkén, átkozottan,

vissza se nézve.

Ó e magány a régihez hasonló,

mikor még nem éltél.

A reggelek hamut szórnak fejemre,

szürkék a delek.

Este a kertben nézem az eget,

a fákat, a lombot,

s kérdem magamtól, miért nem érti

gyümölcs a törzset?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu

Il padre (Olasz)

Ti stai allontanando da me velocemente,

in questo gran spazio – tempo.

Dal tavolo ti alzi già nervoso,

sparisci, corri.

Stai leggendo il giornale, quando ti parlo

rispondi a monosillabi.

Stai con gli amici. La stanza tua è vuota.

La mia anima è vuota.

L’ amor’mio fatuo, sul mio viso non noti.

Neanche ti accorgi di me.

La mia voce stridula, in te suscita repulsione.

La mano mia è pesante.

L’unica amica mia, di nuovo, è tua madre.

E con lei che parlo.

Le rammento, la nostra età zurlante, piano.

Per non fartelo sentire.

Anch’io al suo tempo, lasciai cosi mio padre.

Lui fece allo stesso modo.

Con un sospiro pesante, orgoglioso, dannandosi,

non guardandosi indietro.

Questa solitudine somiglia tanto a quel’altra,

quando non eri ancora nato.

Il mattino, mi sparge di cenere il capo,

il mezzogiorno è tanto grigio.

Di sera, nel giardino scruto il cielo,

gli alberi e le fronde,

mi domando, com’è che il frutto

non capisce  il tronco?

 

 

 

 

 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap