Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kosztolányi Dezső: Litania (Ai tempi miei) (Litánia (Az én koromban…) Olasz nyelven)

Kosztolányi Dezső portréja

Litánia (Az én koromban…) (Magyar)

Az én koromban:
zörgött az egekben a gépek acélja.

Az én koromban:
nem tudta az emberiség, mi a célja.

Az én koromban:
beszéltek a falban a drótok, a lelkek.

Az én koromban:
vad, bábeli nyelvzavarok feleseltek.

Az én koromban:
öngyilkosok ezrei földre borultak.

Az én koromban:
méreggel aludtak el a nyomorultak.

Az én koromban:
kínpadra feküdtek az árva, beteg nők.

Az én koromban:
lélekbe kutattak a lélekelemzők.

Az én koromban:
mint koldusok álltak a sarkon az épek.

Az én koromban:
recsegtek a trónok, a bankok, a népek.

Az én koromban:
mily dal remegett, a velőkig üvöltő.

Az én koromban:
prózára szerelte a verset a költő.

Az én koromban:
mindannyian ó de magunkra maradtunk.

Az én koromban:
sírtunk, amikor kenyerünkbe haraptunk.

Az én koromban:
nem volt, ki szegény szíveket melegítsen.

Az én koromban:
álmatlanul ült arany-ágyon az Isten.

 
1932



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://epa.oszk.hu

Litania (Ai tempi miei) (Olasz)

Ai tempi miei:
l'acciaio degli aerei stormiva nel cielo.

Ai tempi miei:
l'umanità non conosceva il proprio traguardo.

Ai tempi miei:
nei muri parlavano i fili e le anime.

Ai tempi miei:
replicava la violenta, babelica confusione.

Ai tempi miei:
migliaia di suicidi si gettavano proni.

Ai tempi miei:
con il veleno si addormentavano i pitocchi.

Ai tempi miei:
povere donne, vivevano nella vessazione.

Ai tempi miei:
i psicanalasti frugavano nelle anime.

Ai tempi miei:
come mendicanti, all'angolo, stavano i sani.

Ai tempi miei:
scricchiolavano i popoli, banche e i troni.

Ai tempi miei:
tal canto vibrava, fino al midollo ruggiva.

Ai tempi miei:
il poeta, la poesia in prosa trasformava.

Ai tempi miei:
siamo rimasti, ahimè, tutti cosi soli.

Ai tempi miei:
piangendo mordevamo i nostri pani.

Ai tempi miei:
i poveri cuori, non c'era nessuno per riscaldare.

Ai tempi miei:
sul suo letto dorato, Dio sedeva insonne.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

Kapcsolódó videók


minimap