Hajnal Anna: Tudd, mindig ott maradtam
Tudd, mindig ott maradtam (Magyar)I. Hogy hajdan, hajdan, hajdan locsogó patakzajban hűvös hullámmosásban lágy gyerektalpon jártam – hogy onnan elszakadtam?
tudd, mindig ottmaradtam, kavicsos görgetegben, nyári patakmederben, kiálló kő símáján ott ülök sírva, árván, honvágy-gyötörte gyermek kit idegenbe vertek – –
ki velem szemben állasz tudd, ha késik a válasz s szavamat csend előzi kettősségem legyőzi: a csendben összevontam magam, s magam kimondtam, magam, kit itt ismernek, s magam, ki messzi gyermek – –
II. tudd, szégyen rámpiríthat, homlokom kínban izzhat, tűzvész a felhős alkony – – – én hűvös messzi parton fekszem alkonysötétben, szívem a bársonyrétben megtörölt, tiszta penge, megfürösztött a zsenge lágy fű, megedz a hűség, legyek kard s egyszerűség – – –
|