Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Pilinszky János: Il lamento (Panasz Olasz nyelven)

Pilinszky János portréja
Cikos Ibolja portréja

Vissza a fordító lapjára

Panasz (Magyar)

Elevenen a csillagok alá,
az éjszakák sarában eltemetve,
hallod a némaságomat?
Mintha egy égbolt madár közeledne.

Így hívogatlak szótalan:
az örök hallgatásból,
idegen egeid alól
valaha is kiásol?

Eljut hozzád a panaszom?
Hiába ostromollak?
Köröskörűl a félelem
zátonyai ragyognak.

Számíthatok rád istenem?
Úgy vágyom közeledre,
dideregve csak hevesebb
a szerelmek szerelme!

Temess a karjaid közé,
ne adj oda a fagynak,
ha elfogy is a levegőm,
hívásom sose lankad.

Légy reszketésem öröme,
mint lombjai a fának:
adj nevet, gyönyörű nevet,
párnát a pusztulásnak.

1949



Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu

Il lamento (Olasz)

Nel fango della notte,
sepolto vivo sotto le stelle,
lo senti il mio mutismo?
Come se un nugolo di uccelli stesse in avvicinamento.

Cosi ti invoco in silenzio:
sotto i tuoi cieli estranei,
mai mi dissotterrerai
dal mio eterno mutismo?

Giunge a te il mio lamento?
O ti molesto inutilmente?
Tutt'intorno brillano
le barriere del inquietudine.

Dio mio, posso contare su di te?
Alla tua vicinanza anelo assai,
tremando, l'amore degli amori
è solo più ardente!

Seppelliscimi tra le tue braccia,
al gelo non mi consegnare,
mi dovesse pure mancare l'aria,
non scemerà la mia invocazione.

Sì la gioia del mio tremore:
come agli alberi le fronde,
dammi un nome, un nome stupendo,
un cuscino per il mio deperimento




FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap