Szeptember elseje, hat óra. Némi tanácskozás után beengednek a gyárba. Jó órát mászkálok az emeletek között, míg kiderül, hogy a többi elsős harmadikán jön be először. De ha már itt vagy, mondják, ne menj haza.
Bevisznek egy műhelybe, ahol műszereket bütykölnek. Rám mosolyognak, mondják, nézelődjem. Nézelődöm, időnként rám mosolyognak. Aztán jön egy idősebb, kék köpenyes férfi.
– Ha már itt vagy, ne ácsorogj – mondja, lehajol, felvesz a padlóról egy ökölnagyságú, rozsdás vastömböt.
– Tudod, mi ez rajta?
– Rozsda.
– Nem fiam, ezt az iparban revének hívják. Na, akkor fogd be a satuba, ezt fogod reszelni.
– Mit reszeljek belőle?
– Reszeld, fiam, amíg elfogy, utána kapsz egy másikat.
